1.rész

Északról jött titokzatos vándor ki két haladó gyermeken s édesanyján próbál segíteni.Vajon sikerül legyőznie az első ellenfelet ki útjába került?És kinek sikerül bizalmába férkőznie...minden kiderül a történetből..

Tiszta,csillogó vízű folyó mellett haladtam,fölöttem a fényesen ragyogó napkorong.Messze,magam mögött hagytam palotám,s vele együtt nyomasztó múltam is.Magam sem tudom merre,s hova kerültem csupán ösztöneim vezettek utamon.Megpróbáltatásaim melyeken keresztül mentem mind erősebbé tették jellemem valamint vele együtt kitartásomat is.Szüleim korai elvesztése,az átélt borzalmak,kiszolgáltatosság,magányosság folyton rossz emlékekkel tértek vissza.S bár tudom,ezekkel együtt kell éljek mégsem érzem magam szerencsétlenebbnek mint bárki más kinek hasonlóan alakult sorsa.Hisz mindig is arra tanítottak'Emelt fővel nézz szembe bármiféle bajjal mi veled történhet,mert egy igazi harcost ez tesz erőssé"Igazán erőssé..........hm,talán igazuk volt,elég erősnek érzem magam ahhoz hogy az elém kerülő esetleges ellenséges démonokkal elbánjak,ám az én hatalmam sem korlátlan.Szüleim nyomába sem érhetek,akkor ugyan minek is álltatom magam?
-Ostoba kis fruska vagyok,mihez kezdenék akkora démoni erővel?Vajon miért hagyta rám örökül észak nagyhatalmú űrnője a rettegett jégpengét?Mi volt drága édesanyám célja ezzel?Valamiféle próba elé akart állítani?Esetleg arra törekedett hogy megóvjon engem?Az egyetlen amitől óvnia kellene a........
Hírtelen megtorpanok s magam elé tekintek,füstöt érzek.Egyenesen egy falu felől jön,mely nem messze a völgyben terül el.Különös,ám mégis ismerős vidék ez,hiszen amerről származom a halandók jelenléte megszokott dolog nekem.Lassú léptekkel közeledem az apró kunyhók felé melyek barátságosan hívogatnak.Biszonyára hagyják majd hogy megszálljak itt,vagy legalábbis útba igazítanak.Bár az is előfordulhat,hogy megrémülnek démoni külsőm láttán s megpróbállnak elzavarni vagy megölni.Szürke szemeimmel az égre pillantok mintha onnan várnék tanácsot,tovább menjek vagy megálljak?Ekkor egyre erősödő hangok ütötték meg fülemet,azonnal kizökkentve állapotomból.Két kisgyermek bukkant elő a bokrok mögül mindkettő halandó,talán testvérek is.Ahogy észrevettekj rémülten kezdtek hátrállni elejtve növényeiket miket karukban tartottak.Az idősebb kislány hátrahagyva húgát sikoltva elszaladt,míg a másik reszkketve húzta össze magát.Felé indultam,kinyújtottam karomat,jelezve  nem akarom őt bántani.Megálltam tőle pár lépsényire miután könnycseppeket láttam végiggurulni arcocskáján.
-Nem akarok meghallni.Ismételgette kétségbeesve a bokor egyik ágát szorongatva.
Borzasztó helyzetbe kerültem,újra és újra szembesülnöm kellett azzal a ténnyel,hogy az emberek rémülettel fogadtak bármiféle közeledést a démonok részéről.Hisz a hófödte északon minden másképpen volt mielőtt hátrahagytam otthonom.Halandók féldémonok,démonok mind békességben éltek egymás mellett.Amikor még édesanyám,édesapám uralták a vidéket alig voltam pár hónapos...Miután cseperedni kezdtem s ők már eltávoztak,egyedül maradtam néhány hű szolgálóval és a palota csekéj őrségével.Igyekeztem továbbra is fenntartani a békét emberek és szellemek között.Olyan furcsa hogy itt,oly messze hazámtól a béke fogalma idegen.Épp oly idegen mint én a vándor,ki belecseppent egy másik világba.Arcom mosolyra húzódott szánalom jele mutatkozott rajt,mi könny formájában hullott a földre.Sz
ántam a halandó gyermeket ki sorsára várt,egyben saját magam is észak hercegnőjét,ki mint annyiszor élete során tanácstalanul,tehetetlenül állt a dolgok előtt.Sohasem gyűlöltrem egy embert sem,hisz nem volt rá okom.Neveltetésemnél fogva mindig is védeni próbálltam a nálamnál gyengébb lényeket.Derűsen próbálltam a kislányra nézni,és felé nyúltam bíztatva őt.Íjedten,zokogásban tört ki próbált kitérni közeledésem elől sikertelenül.Óvatosan közelebb húztam féltérdre ereszkedve előtte.Szürkén csillogó szemeimmel arcára néztem majd letöröltem hulló könnyeit.Gyengéden megsimogattam és eltűrtem kilógó,rakoncátlan tincseit.Állánál fogva felemeltem fejét hogy végre szemei közé nézhessek,Érezttem félelme kezd alábbhagyni remegése megszűnt.Saját maga dörzsölte meg szemeit s törölte le a maradék cseppeket.
-Ne aggódj nem áll szándékomban bántani téged.Mondtam halk,ám kedves hangon.-Nem akartam rátok íjeszteni,csak erre jártam és.....Láttam hogy a másik lány elfutott,ő a testvéred?Álltam fel a földről miközben kérdésemet feltettem.Az aprócska halandó bátran húzta ki magát.
-Igen ő a nővérem Ayuna,az én nevem Kuzuna.A nővérem és én gyógyfüveket gyűjtöttünk az édesanyánknak.Hangja kezdett elcsuklani,ismét bátortalanná vállt.Halkan sóhajtottam miközben tovább néztem rá.
-Ezekszerint az anyátok nagy beteg lehet.Van a faluban papnő vagy gyógyító aki segíthet rajta?Éreztem a félelmet,kétségbeesést ami szinte körüllengte a gyenge kis testet.
-A falu papnője egy démont ment felkutatni,aki nemrég a földeken garázdálkodott,és puszíttotta az állatokat.
-Értem ezekszerint sok időbe telik amíg visszatér.Mióta beteg az édesanyátok?Nem akartam tetézni fájdalmát de muszáj volt többet megtudnom ahhoz hogy segíthessek.
-Több napja magas láz és elviselhetetlen fájdalom gyötri.Sokszor olyan erősségű a fájás hogy.....
Eddig semmiféle gyógynövény nem enyhítertte szenvedését.Csuklott el hangja miközben szavai végére ért.-A többi falusi már lemondtak róla a papnő segítségére sem számíthatunk hisz nincs a faluban.Ayuna és én vagyunk az egyetlenek akik ápolják őt.
-Nyugodj meg,az édesanyátok pár napon belül megfog gyógyulni.Segítek nektek ha már szükség van valakire.Csak vezess el hozzá.
A kislány riadtan kapta fel fejét.
-Nem nem tehetem,nem vezethetlek oda.
-Megértem hogy nem bízol bennem amiért démon vagyok,de én csak segíteni szeretnék...kérlek...adj egy esélyt....
Próbálltam meggyőzni szándékom igazságáról,habár az első perctől tudtam nem lesz könnyű.Tovább próbálkoztam.
-Ugyan miért segítenél?Ha elvezetlek a faluba azzal mindenki sorsát megpecsételném..Miért bíznék hát meg benned?
Hangja egyszerre elutasítóvá,dühössé vállt.meglepett a reakció mellyel oly hevesen próbállta segítségemet visszautasítani.
-Tudod én....tudom mit érzel most,és azt is jól tudom milyen az amikor szeretteinkért aggódunk,és próbálunk meg tenni valamit...Velem ellentétben neked és a testvérednek még van kiért..Az én anyám és apám rég meghaltak,semmit sem tehettem értük.Te viszont igenis tehetsz!ne taszítsd őt halálba azzal hogy visszautasítod a segítséget!
Kuzuna pár lépést tett meg hátat fordítva nekem.Arcát kezei közé temetve csendesen sírdogállt.Mögéje lépve mind két kezem vállaira téve pillantottam le rá.Erősen marta a bűntudat melyet ébresztettem benne.Kissé erősebben szorítottam vállait,érzékeltetve hogy válaszára várok.A kellemes friss széál hajunkba kapott,mi üdítően hatott rám.A kislány sötét haja,valamint ezüst tincseim ragyogtag a nap fényében,akárcsak a tiszta folyóban úszkáló kecses halak.Örökkévalóságnak tűnt a pillanat,ely egy halandó asszony és két gyermeke életét megmentheti.Néma csend ült az erdő azon részére.Úgy éreztem minden figyelő tekintet ránk szegeződik egyetlen egy válaszra várva.Minden erőmmel segíteni akartam az ismeretlen családon.Kuzuna szíve hevesen vert,közben megfogta kezeimet és felém fordult.Nagy barna szemei drágakőként ragyogtak.Felnézett rám,és megszólalt.
-Elfogadom a segítséget.
Úgy éreztem hatalmas kő esett le szívemről mert sikerült megértetni szándékomat egy csepp gyermekkel.
-Rámosolyogva lehajoltam hozzá,arcát megsimítottam.
-Helyes döntést hoztál kicsi Kuzuna.
Tekintete felcsillant megkönnyebült.Arcszíne ismét a réginek hatott.Megfordult felszedte gyógyfüveit és elindult faluja felé.Pár lépésnyire mögötte haladtam.Nem szóltam hozzá,megpróbálltam teljes csendben némán tartani a lépést.Furcsa,zörgő hangra lettem fiygelmes azonnal kardomért nyúltam.A lányt  magam mögé parancsoltam,mivel rosszat sejtettem.Kuzuna megtorpant,egy darabig tétovázott majd engedelmeskedett.Tekintetem fáról-fára végigpásztázta az erdő sűrűjét.Valamiféle démoni erőt sejtettem,nem volt túl erős,viszont egyre közeledett.A kis halandó  kimonomba kapaszkodva várta az események kibontakozását.Szemeim összeszűkültek,minden izmom megfeszült.Türelmetlenül vártam,vajon most mi történik...Ha azonban nagyobb ütközetre kerülne sor,nem sodorhatom veszélybe a lány életét.Magam elé meredve szólaltam meg ismét parancsolóan.
-Bújj el a bokrok mögé!
Mondtam szűkszavúan ám ellenvetést nem tűrően.
-De én..de én itt akarok maradni!
Jelentette ki vas akarattal Kuzuna.
-Itt nem vagy biztonságban,tedd azt amit parancsoltam nem vitatkozom egy gyerekkel!
Rivalltam rá olyan hangnemben mely sokkal inkább rémaszítő volt mintsem barátságos.Nem szoktam hozzá hogy bárki is feleseljen velem,mindig az én szavam volt az utolsó,ezután sem lehet másképp.Láttam rajta a meglepettséget s a vele együtt ható sértődöttséget .Igazi kisgyermek,aki nincs tisztában szavai nyomatékával,és nem képes egyedül megítélni a helyzetet.Todtam hogy nem akart hátráltatni,mégis abban a pillanatban koloncnak éreztem.
-Utoljára mondom,bújj el végre!
Mondtam villámló tekintettel.A lány végre belátta jót akarok így sebesen az egyik zöldellő bokor mögé lapult.Megcsóválltam fejem s elindultam az ismeretlen erő forrása felé.Tudni akartam mivel vagy kivel is állok szemben.Nem féltem,hisz egy alsóbbrendű démonnal könnyűszerrel elbánok,ha harcra kerül sor.Ahogy sétálltam a hangok egyre csak közeledtek és én is feszültebbé,görcsösebbé válltam.Egyik pillanatban nagy erejű,süvítő szél sepert végig a fák lombjai között.Hajamba kapva úgy éreztem magával sodor,oly hírtelen bukkant fel a semmiből.Kardom kivonva hüvelyéből egyetlen suhintással elfojtottam az addig engem akadályozó heves légörvényt.Mégis mi lehet ez?Csúsztattam vissza pengémet gyanakvóan tokjába.Hátam mögül halk elenyésző lélegzetvétel hallatszott,valaki mögém került mialatt az örvénnyel voltam elfogllava.Végre kiderül ki is az ki olyan hírtelen a semmiből megzavarta ennek a  békés erdőnek nyugalmát,s ki volt az aki ismeretlenül megtámadta a jég úrnőjét...