Kagome sóhajtott, felkötötte a haját, majd Kaede anyóba karolva kilépett. Egy percre óriási csend lett, hiszen azt hitték Kikyo tért vissza. Inuyasha szeme is felragyogott, ám később észrevette, hogy ez bizony Kagome. A lány ezt észrevette a hanyoun, és bebotorkált a kunyhóba, majd leült az ágyra és sírt. Inuyasha gyorsan a lány után szaladt.

• Ne haragudj, Kagome…

• Inkább te ne haragudj. – szipogott a lány. – Folyton eszedbe juttatom Kikyot, emiatt a hülye hasonlóság miatt! – Kagome fel akart állni, ám Inuyasha elkapta a kezét.

• Lehet, hogy külsőre nagyon hasonlítotok, de belsőre teljesen mások vagytok. – simította végig a lány arcát Inuyasha.

• Köszönöm. – suttogta Kagome.

• Mit szólnál, ha elmennék egyet sétálni? – váltott témát Inuyasha.

• Rendben, de még nem tudok rendesen járni. – válaszolt Kagome.

• Akkor majd viszlek! – kiáltott Inuyasha és felkapta Kagomét majd kisuhant vele az ajtón.

Meg sem álltak a Szent Fáig. Ott Inuyasha leültette Kagomét, majd ő is a lány mellé ült.

• Nem tudom te hogy vagy vele, de engem ez a hely mindig megnyugtat. – sóhajtott Kagome.

• Engem nem. – morgott Inuyasha.

• Jaj, ne haragudj! Istenem de ostoba vagyok! Nem is ostoba hanem szívtelen! Nem is szívtelen hanem…

Kagome folytatta volna tovább, ám Inuyasha megcsókolta a lányt. Kagome élvezte, ahogy a hanyou szája az övére tapad. Amikor vége lett a csóknak hosszan nézték egymást, majd ekkor Kagome csókolta meg Inuyashát. A fiú eldöntötte a lányt, majd tovább élvezték a csókot. Kagome nem hagyta magát és fordult egyet, így ő került felülre. Sokat nevettek ezen a “Ki legyen felül?” harcon, de végül Kagome maradt fenn, hiszen ő kevésbé volt nehéz. Egyikük sem vette észre, hogy az az árny újra figyeli őket.