De több beszédre nem volt idejük. Felemelkedett körülöttük ismét egy pajzs, ami figyelmeztette őket, hogy veszély közeleg. Abban a pillanatban megjelent Sesshoumaru. Gúnyosan elvigyorodott.

• Lám, lám újra együtt. Kagome, nem akartál velem lenni, ezért téged is megöllek. A gyerek életét meghagyom, de csak addig, amíg nem tudom elszívni az erejét. – mondta a szemükbe.

• Sesshoumaru… Én azt hittem tényleg megváltoztál és lettek érzéseid. De te végig Mayára hajtottál. – kiáltott Kagome könnyezve.

• Maya? – kérdezte Inuyasha.

• Igen, ez lesz a neve. Már ha te is egyetértesz. – mosolygott Inuyashára Kagome.

• Hát persze. Ahogy akarod. – ezzel megcsókolta szerelmét, majd odaszólt Sesshoumaruhoz. – Most pedig te jössz bátyó!

De amint kimondta hihetetlen fény keletkezett körülöttük, amikor pedig eltűnt Sesshoumaru a földön feküdt. A fény Mayából eredt. Mindannyian döbbenten álltak, majd Sesshoumaru nagy nehezen felállt.

• Most már beismerem, hogy nem tehetek ellenetek semmit. – hajtotta le a fejét. – Inuyasha én szeretnék végre kibékülni veled.

Inuyasha nagyon meglepődött, de azért kezet fogott bátyjával. Együtt tértek vissza a faluba. Mindenki nagyon örült, sőt amikor meglátták a kis csöppséget, akkor hatalmas éljenzés tört ki. Inuyasha letérdelt Kagoméhoz .

• Kagome, lennél a feleségem? – kérdezte mélyen a szemébe nézve.

• Hát persze! – kiáltott Kagome és beleugrott Inuyasha nyakába.

Az esküvőt pár hét múlva megtartották. Méghozzá kettős esküvőt! Miroku is felségül vette Sangot. Ami pedig Kikyot illeti, őrá Naraku, amiért nem sikerült megakadályoznia, hogy A Legendák Gyermeke megszülessen, egy átkot bocsájtott, hogy elfelejtsen mindent a múltjából. Ez azonban csak félig sikerült, mert Inuyashára és arra a lányra aki elcsábította emlékezett. Kagoméék viszont nagyon boldogok voltak. Megkérték Sesshoumarut, hogy legyen a gyermek keresztapja. Ő pedig örömmel vállalta. Nagyon boldogok voltak és azt hitték ez a boldogság örökké fog tartani, de tévedtek…

Vége az első résznek…