Kagome felriadt édes álmaiból . Fáradtan körbedörzsölte a csillogástól fényes szemét. Lassan kinyitotta , majd nyújtózkodott egy jó nagyot. Óvatosan körbenézett , látván , hogy nem a fűben van . Egy kunyhóban feküdhetett , már egy jó ideje. Szeme megakadt a szétdobált gyöngy fűzéren. Leszállt a bambuszból készült „ágyacskából.” Fölvett egy darabot és jobban szemügyre vette . Halkan ennyit suttogott :

-         Ez Inuyasha-é ,hogy lehet ? – kérdezte magától Kagome . Háta mögött valaki élesen megrezegteti torkának hangszálait. Kagome hátranéz . Inuyasha állt az ajtónak támaszkodva. Kezein a vér még nem száradt meg . A kékes méregcsíkok ott lobogtak az arcán és szemében egyaránt. Kagome fél tőle , a lénytől aki egykor szerelme , most gyilkosa lesz . De nem ez lett a vége . Kagomenak szörnyű fájdalmai lettek a hasában . Elfolyt a magzatvíz. A kisbaba megkezdte útját a születéhez . Kagome felordított . Egész erdő zengett kétségbeesett hangjától. Inuyasha egy pillanatra megriadt majd erőt vett magán és lassú léptekkel elindult a bajlódó lány felé. Kagome fájdalmában felsíkitottés elájult , de a hanyou elkapta. Kagome már csak ennyit mondott :

-         Jön a Baba – Igaza is lett . Kagome , bár ájultan de megszülte gyermekét a szerelme , Inuyasha karjaiba. Kagome pár óra múlva , gyengén , de felébredt álmából . Meg akarta fogni a hasát , hogy a kicsi biztonságban van . Keze az üres hasára talált. Álmában megszülte a gyerekét , vagy a valóságban ? Mind a kettőben . Inuyasha az ablakból bámulva odaszólt.

-         Csak nem őt keresed ? – Kagome észrevette az Inuyasha hangjában lévő boldogság szikráját , és az alkonyat utolsó sugarában a gyermeket , amelyet Inuyasha a kezében tartott . Kagome odasétált mellé és megcsókolta  Inuyashat .

-         Mi legyen a neve ? – kérdezte Kagome

-         Mely- kezdte Inuyasha

-         - léna – fejezte be Kagome - Melyléna a neve a kislányunknak …