- Hehh a medálom! Mi történik vele , talán Miya és Zakuro mind bajban vannak ? Ikeshita indulunk. - mondtam nagy határozottsággal , sajna ezt anyámtól örököltem. Sajnos az előbb emlíített lányokkal nem találkoztam még soha sem , de nagyon közeli a kapcsolatunk. Ikeshita egy oroszlán , az egyik legjobb barátom , vele éltem kiskorom óta , és Koharuval valamint a gyermekével Saitoval , akik kedvesen befogadtak Ikeshitaval együtt. Nagyon féltem a két lánnyal való találkozástól , hiszen , még életemben sem láttam őket. Miyaról annyit tudok , hogy Baikoval élt , a nagyhatalmú papnővel a Hinaizawa nevű faluban. Zakuro ha jól tudom egyedül nőtt fel , támogatás nélkül , bíztos vagyok benne , hogy ő közüllünk a legerősebb , és én a leggyengébb. Csak az apám aggaszt , az a szemét , nem is tudnak rólam Zakuroék. Közben az alkonyat fényében vágtattam Ikeshitan. Kellemes meleg szellő hozott magával egy furcsa illatot. Olyan volt mint , az enyém... de mégis valahogy más. A mai napig sem tudom megmagyarázni azt az érzést amit akkor éreztem. Ikeshitat szegényt még jobban gyorsítottam , peedig már vagy egy órája dacolt a szélben. Közben még egy félszellem szagátis éreztem és egy füstölőt használó alak szagát is. Egy hatalmas ordítás csapta meg , amúgy is érzékeny fülemet.

- KAGOME - mondta Inuyasha és közben tenger folyt le arcán , így zokogott. A lány talán , akit szerette örökre lecsukta szemeit. Sango , Miya és Zakuro már ébredezett , de Kagome nem. Közben ezzel a gyilkossal nem is foglalkoztak , csak Inuyasha fájdalmának adták át magukat. Inuyasha , bár lassan , de felfogta , Kagome alszik , örökre elaludt. - Te féreg , megölted Kagomet , ezért megfizetsz. - A Tessaiga furcsán reagált erre, Vörös fényt bocsáltott ki és még lüktetett is , a legnagyobb erő került Inuyasha által a Tessaigaba , a Szeretet ereje. A Tessaiga jobban lüktetett , mint eddig valaha is. Inuyasha egy különös nevet ordított - Neko Kagome (macska liliom) . Igaz szerelméről kapta a csapás a nevét. Közben a csapás körülcsavarta a szélbordát és macska fejet alkotva , tűzliliom mintával jelent meg ; ez a Tessaiga legerősebb csapása. A gyilkos elmenekült ,de még lesz szerepe a történetbe nem is kevés .

- Úgy látom elkéstem. - suttogtam majd Miya és Zakuro mellé léptem. Zakuro nem volt híres az illeméről így flegmán odavágta:

- Ki vagy te , idegen? - Miya csak mosolygott , megszokta Zakuro nemtörődömségét .

- Narasoma a Raion medál tulajdonosa , és társam Ikeshita , átváltozottan egy mágikus oroszlán képében jelenek meg , aminek brézs bundájába van brlrégrtvr néhány ezüst virág minta.

- Ha a Raion medál örzője vagy a testvérünk is vagy - mondta Miya barátságosan , de a többiek is felfigyeltek erre.- Na és neked milyen erőd van , úgyértem nekem a fagyasztás , Zakuronak a villámlás szóval így gondolom ...

- A gyógyítás , bárkit meg tudok gyógyítani , akárki legyen az - Erre a mondatra mindenki hátrébb lépett és megmutták Kagome testét. Narasoma odament hozzá , ám a mérges hanyouval találta szembe magát , erre egy szerzetes állt be elém. A félszellem bólíntott és elállt az útból. Közelebb mentem a lányhoz - komoly belsővérzése van , koponyája kicsit be van zúzva és a bal karja kirándult , hogy mi következtében csak az lehetett , hogy Miya még múltkor a Zakuro kezéből lökte ki és talán ezzel a földrerogyással újra eltörte magát .Van itt valaki akiért sok könnyet hullatott. A szerzetes oldalba lökte a hanyout , majd előre lépett.- Csókold meg a lányt !

- Hogy mi van ??

- Ez most nem játék csókold már meg - A hanyou nagy nehezen , de megtette amit Narasoma kért tőle. Kagome pillái remegni kezdtek és csokoládébarna szemei kinyíltak. Megérezte a finom ajkakat a száján , bár erőtlenül de visszacsókolt.