-          Mit akarsz ?- Zakuro érintéseiből izgatottnak érezte, de arcán az undor tenyészett. Szívét a bánat és az elkeseredés uralta , amikor ennek a férfinek a közelébe ment. Amiért  még sok éve elszakította tőle. Naraku a hosszú csönd után ajkait beszédre nyitotta.

-          Csak azt , hogy ….- Naraku  elővette a kimonója ujjában lévő ékkőszilánkot . Zakuro szemei megnyúltak a látványtól , a testét a félelem rázta. Naraku észre is vette ezt majd így szólt – Csak nem megijedtél ? –  Nyámoltalan nevetés követte ezt. Felállt és a lány mellé lépett. Belesuttogta a fülébe – Miya-ért tedd meg … bíz bennem végül is az….- Zakuro feleszmélt , még mielőtt a démon befejezhette volna a mondandóját

-          Tudom , hogy ki vagy és nem szándékozom ezt hallani , főleg nem tőled! Nayo indulunk! – fogta rövidre a lány. A tigris , aki eddig békésen feküdt a szobában felborzolta újra a szőrét majd fenyegetően mutogatta a fogait Narakura. Zakuro intett a nagymacskának aki lassú , de magabiztos léptekkel közeledett a lányhoz.

-          Most pedig , soha nem látásra Naraku …. – majd Nayora ült és halálos vágta kezdetébe kapott és a palota akadályain keresztül távoztak. Egyetlen akadály maradt . Naraku a szobájából kuncogott , majd mikor Nayo ugrott az akadályt lezárta. Zakuro leesett a macskájáról , majd Naraku előtte termett.

-          Ugyan ne is próbálkozz – Zakuro a tekintetétől megfagyott , így Narakunak a szörnyen okos és mozgékony lány ellen volt esélye , hogy belehelyezze az ékkőszilánkot. Azonban egyetlen kis szilánk nem volt elég , így még vagy 12-őt belerakott a lányba. Zakuro kék szemei hírtelen zöldesnek tűntek és arcáról a csillogás is megszűnt. Zakuro Naraku fogja lett Nayoval együtt

-          Most menj és öld meg Miya-t

- Miya már jobban vagy ? – kérdezte Kagome miközben a forró teáját kortyolgatta.

- Igen persze csak is nektek köszönhetem – Miya mosolyterőltetett az arcára , de fájdalmai még mindig megvoltak , de már harcolni tudott. Kagome Miya szemibe nézett.

- Még mindig fájnak ha jól sejtem … - mondta Kagome majd Miyanak megcsapta hírtelen valami az orrát. Kezéből a fapohár kisesett és a benne lévő tartalom a padlót áztatta.

- Ez nem lehet , lehetetlen. -  Sikítás csapta meg a fülüket.

- Egy démon segítség, segítség! –ordították a falusiak majd Inuyasha robbant be az ajtón.

- Egy hozzád hasonló szagú démon randalíroz a faluban!  

 ��p&�=�w>span>Kagome , hogy van?

-          Nem tudom Shippou egyenlőre még a nevét sem , de mivel démon túl fogja élni….

-          De ha meg fog ölni?- erre a szóra felkaptam a fejem és arrogánsan így feleltem:

-          Én soha nem fogok ölni , akárki is kényszerít rá , és a testvérem sem ! – észre sem vettem de közben már felálltam …De ezzel a lendülettel kiesett a kezemből a medál amit oly , nagyon szorongattam … A lány felvette , mielőtt én feleszméltem volna és hangosan felolvasta

-          Miyanak, Zakurotól …. A Szerető testvérkémnek