-Ne beszélj így vele és ne is hívdd így te fogod a rövídebbett húzni.
-Ugyan kit érdekel? , velem így nem fog egy idióta,nyomorék,kutya fülű izéke beszélni mert nekem igen is megvannak a jogaim,és ki is kérem magamnak!
A démon unottan besétált Keshu szobájába és a papnőt a falra nyomta.
-Még is milyen jogaid vannak neked az apám palotájába?
-Hm... például a vendégekkel udvariasan kell bánni nem pedig a falra nyomdosni meg a hajánál fogva emelgetni.
-Azt jeggyezd meg...mi is a neved te ember?
-Na legalább a nevem érdekel.. Sachiko vagyok
-Remek szép név egy ocsmány embernek... na,de ott tartottam .. azt jeggyezd meg hogy ha neked itt ennyire nagy a szád akkor legyen is erőd.-Azzal ledobtta a földre és rá nézett Keshura.
-Megyünk sétálni.
Keshu bólintott egyet majd Inumaru kiment az ajtón.
Keshu rá nézett a testvérére.
-Te is jössz?
-Nem bánom....
Keshueki felöltözött valami mutatósabb ruhába majd kiment a testvérével.Inumaru végignézett Keshuekin.
-Rémes a ruhád.. látszik hogy cseléd vagy semmi divat érzéked,és egyáltalán minek jön a tetsvéred?
Mielött Keshueki megszólalhatott volna a papnő a szavaiba vágott.
-Te ne merd az én testvéremet ódivatúnak mondani,mert nem az és hogy hozzá tegyem szerintem eléggé kis mutatós ruha van rajta másodszor meg azt nem te mondod meg hogy mikor lehetek a testvéremmel és mikor nem mert tudtommal én nem vagyok senkid!
Majd megfogtta Keshu kezét és kiment vele.Inumaru nevetett, mifféle ember az olyan aki nem ismeri a félelmet? gondolta magában majd kiment utánuk és ment möggöttük szorosan.Sachiko közben kibeszélte majd hátra pillantott.
-Emlegetett szamár itt van
-Mit mondtál rám?-elkapta a torkát.
-Keshueki menj inenn-hidegen nézett rá a démon
Keshueki fogta magát és vissza ment.
-Mondd csak Sachiko.. te miért nem félsz?
-Nincs mittől
-Mi az hogy nincs mittől,nem félsz a haláltól se?
-Miért félnék?,elöbb utóbb mindenki a föld alá jut és az hogy mikor és hogyan azt teljesen mindegy.
A démon lerakta az embert majd végignézett rajta.
-Nem is hasonlítassz Keshuekire.
-Szerintem se.. -sóhajtott egyet a papnő.
-Valahogy úgy érzem mintha nem is ő lenne a tetsvérem még a szeműnk színe se hasonlít.
-Na az igaz-szemlélte a két sötét kék szempárt.-kész vicc... morgott magában
-Menj haza Sachiko
-Rendben de ne feledd a tetsvérem miatt úgy is át fogok jönni.
-Felőlem.-elfodúlt a démon majd vissza futott.
A papnő sóhajtott egyet
 -Ahogyan nézett.. lenne átkozott..-majd elfordúlt és vissza felé sétálgatott.
Inumaru felült egy fára.
-Annyira hasonlít rá...