Ami közben a férfi fürdőzött Sachiko heves keresésbe kezdett a palotában milliónyi kis szoba volt de mindenhol mást talált,de a testvérét sehol,majd elérkezett egy szobához ahová bement és fáradttan leült rá."Sosem lesz meg,,-ez a gondolat hánykolódott a fejében a szíve pedig megszorúlt.Annyi éven át kereste most itt van de sehol sem találja.Eközben a démon kilépett a kádból majd a derekára tette a törülközőtt és beálított a szobájába ahol űlt a miko az ágyon.
-Na ácsi azért a magán életem meg maradhatna?
A miko nagy szemekkel nézzte és megse tudott szólalni csak hebegett,habogott.
-Na mivan megkukúltál?, tünés!
-Nem!-kerekedett fel Sachiko.
-Én addig elnem megyek innét míg nem mondodd meg melyik szobámban van a testvérem.
-Micsoda egy pióca vagy te -nézzet rá dühösen.
-De mivel másképp zaklatnál ha nem mondanám el ezért inkább meg mondom hogy nem engem zaklass..
Miko nagy mosolyba kezdett és a szemei fel csillantak.A démon rá nézzett majd ezt mondotta:.-Menj le a földszintre ott van egy nagy ajtó,ott találod a testvéredett bár hogy bevalljam ahhoz képest hogy a testvéred nem is hasonlítassz rá,inkább másra.. talán a véretek szaga.
A miko nem is hallgatta mit mondd neki a férfi csak lefutott a földszintre vigyázván hogy nehogy elcsússzon a hideg márvány lépcsőn.Lassan,de bizosan leért majd egy kis keressgélés után megtalálta az ajtót ami talán megoldást jelenthet az ő nagy bajára. Megfogtta a kilincset a lágy ujjai átkarolták minden részét majd lassan kinyította az ajtót közben becsukta szemeit szíve egyre hevesebben dobogott szinte szabad fűlell lehetett volna hallani a dobbanásokat.
Majd egy csoda szép szobába nyított ami tele volt virágokkal belépett lassan. Majd megpillantotta a testvérét.