Már egy holdtölte is elmúlt mióta nem látta Sesshoumaru az angyalt.

Hiányzót neki a kedvssége, és szeretett teljes mosolya.

Épp alváshoz készülődőt, mikor furcsa érzése támadt.

Yakenre nézet, látta hogy mélyen alszik.

Felállt a fatövéből és elindult egy bizonyos irányba ahova megérzése húzta.

Egy vízeséshez ért.

Most felnézet a sötét égre csak a hold homályosan fogyatkozó tányérja, és egy csillag tekintet rá vissza.

A csillag villogni kezdet aztán le ereszkedett a földre, és ismét előtűnt belőle, a szárnyas lény.

Sesshoumaru komoran elmosolyodót, nem mutatta ki belső örömét, de érezte hogy valami megváltozott az angyalba.

Más volt a ruhája az arcán egy vastag bíbor méreg csík volt látható, fehér haja lágyan omolt a testére.

A vízesés túlsó partján lévő angyal észrevette Sesshoumarut és elmosolyodott..

Ismét hidat képezett a két oldalközt és átsétált a youkaihoz.

Szeretett teljesen szemébe nézet nem mondott semmit.

Sesshoumaru üresen az angyal szemébe nézet.

Nem tudta mit mondhatna neki.,bár nagyon várta azt a pillanatot mikor újra találkozhatnak,és most megint nem tud megszólalni.

Néha az volt az érzése hogy ide nem is kellenek szavak, mert ismerte minden gondolatát és érzését.

Egy ideig csak egymás tekintetét bújták aztán Sesshoumaru gondolt egyet megfordult és elment. Az angyal utána ment.

Sesshoumaru meg állt és visszafordult.

Egy kérdő tekintettel nézet rá.

Mit akarsz?

Mért követsz?

Az angyal szomorúan lehorgasztotta fejét és ezt mondta.

Azt gondoltam talán jó jönne némi társaság magányos vándorlásod során.

Sesshoumaru nem mondót, semmit, bár titkon vágyott az angyal társaságára, de természetesen nem vallotta be magának saját érzelmeit.

Az angyal nem törődött Sesshoumaru viselkedésével és a youkai után ment.

Visszatért vele a tábortűzhöz, ami időközbe kialudt.

Sesshoumaru újra élesztette a tűzet hogy az angyal ne fázón.

Még mindig ara gondolt hogy vajon mért jött hozzá vissza?

Mért nem marat otthon a sajátjai közt.

Elhatározta, hogy majd rákérdez elvégre kíváncsi volt rá hogy vajon mi hozhatta öt vissza ebe a világba.

De mire megkérdezte volna addigra már az angyal aludt.

Még a nevét sem tudta.

Így hát Sesshoumaru is behunyta a szemét és mélyálomba szenderült.



A nap sápadtan kelt fel a keleti horizonton, és erőtlenül szétszórta a sugarait a földre.

Sesshoumaru összehúzott szemekkel belenézet a fénybe,és azon jártak gondoltai hogy vajon a saját fényét mikor veszítette el.

A múlt mindig visszaköszönt rá.

Aztán rázott egyet fején és megpróbálta száműzni a zavaró gondolatokat.

De ehelyett egy másik kép villant meg szemei előtt a kép az angyalé volt.

Amikor még ártatlan volt és tiszta.

Eszébe jutott hogy az angyal vele van és az alvó lányra tekintet, és alaposan megnézte.

Kicsi hosszú fülei voltak, és a homlokán egy csillag volt látható.

Kissé kopott fekete bő nadrágja, a díszes mellvértje alatta pedig egy fehér hakama volt.

Az angyal ébredezni kezdet.

Kinyitotta a szemét és a tekintete Sesshoumarura szegeződött.

Felült és kérdően a démonra nézet?

Mért nem hagytál itt?

Nem tudom.

Pedig már egyszer elmentél, és magamra hagytál.

De akkor még nem démon voltam, hanem angyal.

Válaszolta az angyal.

Sesshoumaru az angyal szemeibe nézet.

Nem tudom, miért maradtam melletted.

Szeretnék neked valamit mondani youkai, de ez nem könnyű nekem, mert azért hogy most itt lehetek nagy árat, fizetem.

Aznap mikor visszatértem a saját világomba valami ismeretlen érzés támadt fel be nem. Később rájöttem hogy mi ez az érzés.

A neve szerelem.

Sesshoumaru kérdően ránézett az angyalra.

Akkor abban a pillanatban szerelmes lettem beléd és beleivódott lényed összes rezdülése a szívembe.

Akár hogy próbálkoztam nem tudtalak kiverni a fejemből.

A 12-ek tanácsa tudomást szerzet arról hogy van köztünk egy olyan angyal lény aki szerelmes lett egy földi démonba.

Így a tanács elé kerültem és az idők végezetéig száműztek ide a földre.

Amikor meg kelet választanom a démon alakomat akkor arra vágytam hogy olyan lehessek mint te.

Így az egyik felem az egy elég erős inuyoukai a másik felem pedig meg maradt angyal.

Ezzel a választásommal ketté szakítottam a saját belső egységemet, és alászállt a megosztottság tengerébe.

Ebből születtem újjá de már teljesen más lettem.

Aztán ránézett Sesshoumarura.

Még nem is mondtam a nevemet! Ayale-nek hívnak.

Sesshoumaru közömbösen végig hallgatta az angyalt, felállt és odament az egyik fához ahova Ah és Un volt kikötve.

Eloldozta és felrázta álmából a kis gnómot.

Yaken kelj fel!

Indulunk.

Sesshoumaru Ayalera nézett, és hívó tekintettel ránézet.

Akkor jössz?

Igen megyek! - és el mosolyodot az angyal

Felállt és a youkai után sietett.

Ismét hárman szelték a poros országutat.

 Foly.kö