|
Balatoni nyár (part 2) 8. ,9. fejezet
KIRA 2011.12.03. 11:34
8. FEJEZET
- Sango, állj már meg! - kiáltott előre Miroku, már elég erősen zihálva. - Ez nem rád vall!
- Akkor ne kergess!
Nézett hátra a lány, de elbotlott a homokban, és sikkantva a 10 centis vízben kötött ki. Miroku azonnal rávetette magát, és a csuklóit a feje fölé szorítva, zihálva lenézett rá.
- Most megvagy!
Sango levegőért kapkodva nézett fel Mirokura, majd a lágyan hullámzó vízre. Sóhajtva megrázta a fejét.
- Meddig fog ez még így menni, Miroku?
A fiú nem válaszolt, így Sango visszanézett rá. Érezte, hogy lazul a szorítás a csuklójánál, így kihúzta kezeit Miroku markából.
- Beszéltem Kagoméval.. a jövőhét végén visszautazok vele Japánba.
A fiút sokként érte a hír, tiltakozva megrázta a fejét.
- Nem utazol!
- De utazok! Miért maradnék?!
Vágott vissza a lány, miközben kimászott Miroku alól, és talpra állt.
- Kuranosuke felajánlotta, hogy keres házat nekem és Kohakunak. Dolgozhatok a cégénél, Kagome pedig visszamegy a szüleihez.
- És mi lesz a hotellel? - nézett fel rá a fiú
- Eladom.. persze megmarad, de más tulajokhoz kerül
Sóhajtott fel a lány. Próbálta leplezni a fájdalmát. Megigazította magán a szoknyát, és visszasétált a többiekhez, magára hagyva a homokban térdelő fiút.
A hétfő mindenki vállára súlyos terhet emelt. Kagome még mindig letört volt, Sango csak csendesebb a szokottnál. Inuyashát markolta a bűntudat és a csalódottság is egyben, hisz nem Kagométól tudta meg az utazás hírét. Elhatározta, hogy beszél a lánnyal, de műszak végén Kagoménak nyoma veszett. Mint később kiderült, ezért is Kouga volt okolható. Miroku pedig.. hát, próbált tisztába jönni az érzéseivel. A nap legnagyobb részét a strandon töltötte, és a kis hídon ücsörögve elmélkedett. Mindenen.. a gyerekkorukon, Sangon, az eddigi lányokon. Sango teljesen más, mint Koharu vagy Shima, mégis.. annyira régóta vannak együtt, hogy ez az érzés már megszokott. Mégis most, hogy tudja, el fog menni, valami nagyon nincs rendben a lelkében.
A hét nagyon gyorsan és egyhangúan telt. Bár egy hotelbe voltak zárva, alig beszéltek egymással, és ez péntekre teljesen megszokottá vált. Amint a pultot bezárták, Kagome és Sango összecsomagolt. Kohaku durcáskodott, így Sango neki is becsomagolt, és úgy döntött, elmegy úszni egyet. A kisfiú mérgében a kosárpalánkot dobálta, de egyszer sem talált be. Miroku észrevette a szemét kicipelése közben, és miután kidobta a zsákot, a fiú mögé lépkedett.
- Szia, kölyök..
- Szia - nézett hátra rá a kisfiú, és egy sóhajjal leült a lépcsőre.
- Mi a gond? - ült le mellé Miroku
- A nővérem.. és ez az ostoba utazás! - hajította el a labdát a pálya másik végébe.
- Ne hibáztasd miatta.. csak a legjobbat akarja nektek - csóválta a fejét Miroku.
- Persze, magának, de rám nem gondol! - duzzogott tovább a kisfiú. Miroku átkarolta a vállait
- Minden rendbe fog jönni, ne aggódj..
A fiú szorosan átölelte Miroku derekát, és kicsit jobb kedvűen levívtak egy kétszemélyes kosármeccset.
- Ka-go-me!!!!
Inuyasha szeretett volna felrobbani. Kagome ártatlanul vállat vont.
- Nem láttam, hogy itt vagy..
Kagome slaggal locsolta a virágokat, és sikeresen lelocsolta Inuyashát is. A fiú tetőtől talpig vizes lett, de legalább izmos felsőtestére tapadt, vörös felsője tökéletesen illett vörös arcához.
- Tudom, hogy direkt csináltad!!
- Vitázni jöttél?! - kapta fel a vizet a lány, mire Inuyasha felsóhajtott.
- Csak meg akartalak kérni, hogy maradj...
- Nyár végén úgyis visszamennék - vont vállat Kagome, és odébb húzódott a messzebbi virágokat is meglocsolni. Inuyasha kitartóan követte.
- De sokat jelentene, ha még itt maradnál 2 hónapot.. - sóhajtva beadta a derekát - ...tudod, nekem nagyon sokat jelentesz..
- Igen?
- Igen.. nagyon megkedveltelek az idők alatt, és nem szeretném, hogy elmenj! Tudom gyenge kifogás, de.. - nem tudta folytatni az őszinte beszédet, mert Kagome rá irányítva a slagot ismét lefröcskölte, s ezen nagyon jót kuncogott.
- Ezt meg miért csináltad?? - vicsorgott a fiú, miközben a ruhájából próbálta kicsavarni a vizet.
- Mert nagyon jól állnak neked ezek a vizes színek! - nevetett tovább a lány.
- Igen? Na megállj csak!!
Ugrott oda Inuyasha, kirántotta a lány kezéből a slagot, és a lány felé fordítva tetőtől talpig lelocsolta. Kagome összerándulva, nagyokat pislogva fogadta a hidegzuhanyt, a fiú elégedetten vigyorgott.
- Neked is remekül áll..
- Teeee!
Szaladt oda a lány, és kemény csata kezdődött a slagért, mely alatt nem csak ők, de az egész udvar is csurom víz lett.
- Add visszaa, ez az enyééém! - nevetett a lány
- Nem a tiéd, hanem a virágoké! - rázta meg a fejét a fiú, és magasra tartotta a slagot, minek következményében a víz zuhanyként terítette be őket felülről.
- Akkor add vissza a virágoknak! - ölelte át a fiú mellkasát, mire Inuyasha elhajította a slagot.
- Tessék
Eresztett meg egy 32 fogas vigyort, Kagome lányos durcával a mellkasára csapott, és a slag felé indult. Inuyasha kihasználta, hogy a lány háttal van neki, utána ugorva elkapta a derekát, és visszarántva elkezdte csikizni. Kagome már könnyezett a nevetéstől.
- Kegyelmezz, Inuyasha!! Neee!!!
Kikyou jelent meg az ajtóban, és a vizesen ölelkező, harcoló párost kezdte el fürkészni.
- Drágám?
Emelte meg a hangját, mire mindketten odanéztek. Arcukról lefagyott a vigyor, s Inuyasha hagyta szabadulni, Kagome pedig elfordulva felkapta a slagot, s tovább locsolta a virágokat.
- Megyek..
Nézett barátnőjére a fiú, majd vissza a lányra, végül egy sóhajjal felbaktatott a lépcsőn, és Kikyou derekát átkarolva eltűntek az ajtóban. Kagome visszanyelte a könnyeit, és elzárta a slagot.
Kohaku a pultnál mászkálva, unottan bökdöste a csengőt. Sóhajtva körbenézett a kihalt előtérben, mikor léptek ütötték meg a hangját. Felkapta a fejét, és sietve bebújt a pult alá, visszafojtotta a lélegzetét, és fülelt. Sango megállt a pultnál, s összerendezte a papírokat. Már készült tovább indulni, mikor megjelent Kuranosuke is.
- Sango, egy percre!
A lány kíváncsian hátrafordult. A férfi megállt előtte, sietve kezet csókolt, majd azonnal a lényegre tért.
- Holnap utazunk, és.. sokat gondolkodtam.
- Igen?
- Mi lenne, ha Japánba érve beadnánk Kohakut egy bentlakásos iskolába?
Kohakut villámként csapta meg a hír. Sango is meglepett arcot vágott. A kisfiúnak ökölbe szorult az egyik keze.
~A nővérem ebbe úgyse megy bele!~
Rázta meg a fejét. Sango elmosolyodott.
- Nem hiszem, hogy örülne neki. Jó helye van neki mellettem
- Sango, nézd.. - Kuranosuke két kézbe fogta a lány kezét, s bíztatóan megszorította - ...tudom, hogy nagyon szereted a kisöcséd, de én csak az ő és a te érdekeidet nézem.. ha elmész főiskolára, akkor nem lesz rá időd, ez pedig Kohakunak lenne a legrosszabb. A bentlakásos iskolában jó helye lenne, barátok közt.. igaz, hogy ritkán találkozna veled, de ha hozzád költözik, neked akkor sem lesz időd rá.
Sango tétovázva nézte az összefonódott kezüket. Tudta, hogy a férfinak igaza van, így lassan, halkan szólalt csak meg.
- Köszönöm, igazad van.. ez lenne a legjobb megoldás.
Kohaku meghökkent. Felkapta a fejét, de még így sem akarta elhinni, amit hallott. Hosszú csend következett, ő pedig érezte, hogy ha most nem megy el, lebukik.. halkan kimászott a pult alól, és a virágok mögött osonva elszaladt. Kuranosuke ismét csókot nyomott a lány kézfejére.
- Akkor még ma beszélek egy iskolával!
- Ne, ne tedd - húzta ki a kezeit Sango, és a férfi meglepődött szemeibe nézett - az igaz, hogy ez lenne a legjobb neki, de nagyon szeretem... nem bírnám ki nélküle! Velem kell maradnia, értsd meg! Akkor is, ha eleinte nehéz lesz.. ~bőven elég lesz Mirokut elvesztenem~
Hunyta le a szemeit. A férfi megértő bólintással egy puszit nyomott az arcára, és halkan elballagott. Sango nézte a távolodó alakját, majd elindult a szobája felé. A folyosón lépkedve szembetalálkozott Mirokuval, aki erőltetett mosollyal megbiccentette a fejét.
- Szia..
- Szia.. Miroku! - fordult a fiú után - Nem láttad a kisöcsém?
- Az előbb fejeztük be a kosarazást, azt mondta leellenőrzi a csomagjait
Vont vállat a fiú. Sango biccentett, és megszaporázva a lépteit tovább indult. Miroku utána akart szólni, de a lány már el is tűnt a kanyarban.
9. FEJEZET
Sango öccse ajtaján kopogott, de mivel nem jött válasz, lenyomta a kilincset. Öccse bőröndje az ágyon hevert, ruhái szana-szét szórva, de a legtöbb hiányzott. A nyitott ablakot rázta a bevágódó szél. Szívébe belemarkolt a rémület, kihátrált a szobából, majd sarkon fordulva futásnak eredt. Berontott az összes szobába, körbeszaladt többször is az udvaron, kifaggatta a személyzet tagjait és még a pincébe is lemászott, de Kohakunak nyoma sem volt. Végső elkeseredettségében, könnyes szemekkel bekopogtatott Mirokuhoz. Az idő már éjfél körül járt. Miroku egy szál boxerben nyitott ajtót résnyire, de a lányt meglátva azonnal kitárta teljesen.
- Sango! Mi történt?
A lány nem válaszolt, a fiúhoz lépve átölelte a mellkasát, arcát a vállgödrébe temette.
- Kohaku eltűnt.. nem találom sehol!
Miroku egy darabig nézte a lányt, majd mindkét karjával magához ölelte. Lábával becsukta az ajtót, és az ágy felé húzta a síró lányt. Vele együtt ült le, és egy pillanatra sem engedte el.
- Nyugodj meg! Hol láttad utoljára?
- Én.. nem tudom.. te mondtad, hogy kosaraztál vele.. de nincs a szobájában, eltűnt a ruhája nagy része, és senki se látta!
- Biztos csak összezavarta az utazás.. - próbálta nyugtatgatni a fiú, de a lány hisztérikusan megrázta a fejét
- De hova mehetett?! Sötét van, és még csak 12 éves!
- Csss, ne izgulj.. - ölelte magához mégjobban a lányt - ..meg fogjuk találni! Felöltözök, és kocsival körbejárjuk a környéket, jó?
Sango könnyes szemekkel bólintott, és hagyta Mirokut felállni. A fiú sietve felöltözött, felkapta a kocsikulcsot, és kézenfogva a lányt lesietett vele az autójához. Hagytak egy üzenetet a pulton, ha Kohaku mégis visszajönne. A lány bekapcsolta a biztonságiövet, és a sötét tájat fürkészte. Miroku nézte egy ideig, majd beindította a motort, és kihajtott.
Az országút teljesen kihalt volt, lassan, ráérősen autóztak, nem hagyva ki egy pici mellékutcát sem. Volt fél2 is, mire csalódottan és letörten visszaértek a Hotelhez. Sango már reszketett az aggodalomtól és a rosszabbnál rosszabb gondolatoktól. Bele sem mert gondolni, mennyi féle baj érhette kisöccsét.. Miroku leállította a motort, elrakta a slusszkulcsot, és gyengéden magához ölelte a lányt.
- Biztosan jól van! Lehet, hogy csak átment Shippohoz..
- Akkor szólt volna! - rázta meg a fejét a lány, arcát a fiú ruhájába fúrta.
Miroku nem válaszolt, addig ölelte a lányt, míg az lassan meg nem nyugodott. A hátát és a haját simogatta együttérző, egyben aggódó arccal. Sango még mindig görcsösen ölelte a mellkasát.
- Minden az én hibám... nem kellett volna ráerőltetnem az utazást..
- Sango, ezért nem okolhatod magad! Nem a te hibád..
A lány lassan rávette magát, és felnézett a fiúra. Tekintetük hosszan összekapcsolódott.
- Miroku.. nem akarom elveszíteni! Se őt, se téged
- Nem fogod elveszíteni.. se őt, se engem
A fiú két kézbe fogta a lány arcát, és hosszan megcsókolta. Sango most nem tolta el magától.. szenvedélyes és forró csókcsata következett, mely ismét ölelkezésbe fulladt. Miroku kiélvezte, hogy bárhol simogathatja a lány gyönyörű testét úgy, hogy nem kap cserébe nyaklevest, Sango pedig a fiú ujjainak cirógatásától szépen lassan teljesen megnyugodott. Hajnal 2 felé járhatott az idő, de egyikőjük sem akart megmozdulni. A lány felnézett, ezt kihasználva a fiú kisimított az arcából egy hajtincset, és újból megcsókolta. A lány szemei kigúbadtak, s elszakadt a fiútól.
- Azt hiszem tudom, hol lehet!
Miroku nem kérdezett semmit, kisegítette a lányt a metálkék sportkocsiból, és fürgén rohant utána a strand felé.
Sango könnyedén kinyitotta a rácsos kaput, és a homokot taposva, kocogva elindult a víz felé. Miroku kissé lemaradva, engedelmes kiskutyaként követte. A lány tekintete a homokos partot kutatta, és néhány perces rohanás után egy kis alakot ölelt körbe a holdfény. Egy táskát ölelve kuporgott a homokban. Sango azonnal rágyorsított, Miroku pedig lelassítva sétára váltott.
- Kohaku!
A kisfiú felkapta a fejét nővére hangjára, és fel is állt - feleslegesen, mert a lány olyan nagy hévvel ölelte meg, hogy mindketten visszazuhantak a földre. Sango agyon puszilgatta és ölelgette szerencsétlen fiút.
- Naaa, nővérem! Szállj már le rólam!! Megfojtaaaasz!
- Hova akartál menni?? És miért?? Miért nem szóltál?? Van fogalmad róla, mennyire aggódtam?! - tolta el magától a kisfiút de csak azért, hogy elhalmozhassa a kérdéseivel. Kohaku félrenézett.
- Hallottam hogy azzal a régi ismerősöddel beszéltétek azt, hogy bentlakásos suliba küldtök..
Miroku meglepődve állt meg tőlük pár lépésre, de inkább nem szólt semmit. Sango szintúgy meg volt lepődve, de aztán lassan elmosolyodott. Végigsimított öccse arcán, s ezzel maga felé fordította a fejét.
- Sosem küldenélek el sehova, ha te nem akarod..
- Akkor nem utazunk el? - csillantak fel a fiú szemei, nővére megrázta a fejét.
- Nem erőltetem rád..
Kohaku azonnal a lány nyakába borult, és szorosan megölelte. Miroku köhintett egyet, hogy felhívja magára a figyelmet. Kohaku ránézett nővére válla felett, majd felpattanva odarohant, és körbeugrálta. Sango ráérősen követte.
- Várj csak.. - torpant meg a kisfiú, mikor Miroku megpaskolta a fejét - ..ugye nem csak miattam nem utazol el?
Sango odalépkedett hozzájuk, és Miroku mellkasát átölelve odabújt hozzá. A kérdésre mosolya kiszélesedett, sietve összeborzolta Miroku haját, miközben szerelmes pillantással felnézett rá.
- Egyrészt miattad.. másfelől viszont él itt egy idióta srác, akit nem bírok elhagyni
Miroku elvigyorodva átkarolta a derekát, és magához rántva a lányt megcsókolta.
Miután visszaértek a hotelba, Sango azonnal beszélt Kagoméval, és egy sírós-ölelkezős este után úgy döntöttek, hogy Kagome egyedül tér vissza Japánba. Kagome úgy döntött, nem búcsúzik el Inuyashától.. a gépe 9kor indult, de ő már 6kor felkelt, taxit fogott, és maga mögött hagyta a Balatont.
Inuyasha 8:30kor, álmos fejjel kómázott ki a pulthoz. Vaktában megnyomkodta a csengőt, mire Sango jelent meg. Inuyasha eltátotta a száját.
- Neked nem a reptéren kéne lenned?
- És neked?
Kérdezett vissza a lány, mire Inuyasha felkapta a fejét.
- Kagome már elment?
- Korán reggel.. - Sango rábólintott
- De én még beszélni akartam vele! - csapott a pultra a fiú
- Hát, van fél órád.. - vont vállat a lány, de ahogy Inuyasha elrohant, még utána kiáltott - sok sikert!
Inuyasha hátraintett a válla felett, de már el is tűnt a liftben. Nyomogatta egy darabig a gombokat, de mivel túl lassan haladt, a következő emeletnél megállt, kiszállt, és felrohant a lépcsőn. Őrültként rontott be a lakosztályába és sietve magára vett valami normális göncöt, kifésülte a haját, kikapott a vázából egy szál rózsát s az ajtó felé fordult, de meg is torpant. Az ajtóban a barátnője állt.
- Kikyou..
Egy ideig farkasszemet néztek, végül a fiú lehajtotta a fejét. Kikyou követte a példáját.
- Szóval hozzá húz a szíved..
Suttogta halkan, de a fiú nem válaszolt. Félreállt az útból, s ezt érzékelve Inuyasha felkapta a fejét.
- Menj, Inuyasha. Lekésed a gépet..
A fiú nem tiltakozott, az ajtóhoz sietve megállt és hosszan a lányra nézett, majd kirohant és végigszaladt a folyosón. Kikyou hosszan nézte azt a pontot, ahol eltűnt, végül becsukta az ajtót. Inuyasha nem fáradozott a taxifogással, gyalog indult a reptér felé.
8:50, Kagome a beszállóajtónál tolong a sorban. Gyakran az órára, majd az ajtóra néz, végül egy sóhajjal a földre. Még mindig látja maga előtt Inuyasha arcát, s hogy ezt kiűzze, a csomagba markolva megrázza a fejét. Nem bánja, hogy egyedül utazik, nagyon örül Sango és Miroku boldogságának. Ám ez megint csak azt juttatja eszébe, hogy Inuyasha Kikyouval maradt.. lehunyja a szemeit, pont akkor, mikor az előtte levő ember átlép a kapun. Felnéz, és átnyújtja a jegyet a sztyuárdesznek, aki biccent.
- Jó utazást!
- Köszönöm..
Kagome hátranéz mégegyszer, bár felesleges, mert a lábai gyökeret eresztettek. A nő várakozón oldalra dönti a fejét. Sóhajt egyet, felkapja a csomagját, és elnézést kérve kitör a sorból. A székekhez ballagva leül az egyikre, és a térdeire dőlve néz el a kapu felé. Pár percbe beletelik, mire az összes utas felszáll. A nő még várakozón ránéz, majd bezárja a kaput. Inuyasha pont ebben a pillanatban esik be. 8:59.. az ajtót bezáró nő mellett fékez le.
- Kagomeeeeee!!
- Inuyasha?
Ugrik fel a lány a székről, mire a fiú először megrezzen, aztán hátranéz. Látva, hogy a lány mégsem szállt be, azonnal odarohan és elkapja a vállait.
- Kagome!! Ne menj el!!
- Inuyasha, én..
Nem tudja folytatni, mert a fiú hevesen megcsókolja. Elvarázsolódva pislog nagyokat, s mikor a fiú elszakad tőle már mondana valamit, de megelőzi.
- Tudom, hogy hülyén viselkedtem, és nem tudtam dönteni, de nem akarom hogy elmenj! Nem érdekel, hogy ha nyár végén vissza kell menned, megyek veled én is! - Kagome már nyitja a száját, de Inuyasha ismét megcsókolja. Lehunyt szemmel csókol neki vissza, s ahogy levegőhöz jutnak, már nem próbál meg közbeszólni. A fiú pedig folytatja - Rájöttem, hogy Kikyou nagyon sokat jelent nekem, de te százszor többet! Szeretlek, és veled szeretnék lenni! Ugye nem mész el?
- Inuyasha.. - mosolyodik el a lány és az ablakra mutat, ahol épp felszáll a gépe - ..úgy döntöttem, itt maradok, akkor is, ha Kikyout szereted..
Inuyasha pár pillanatig csak néz az elszálló gép után, majd magához ölelve a lányt megpörgeti. Kagome sikítva elneveti magát. Egymás kezét fogva térnek vissza a hotelbe, ahol Miroku és Sango a pultnak dőlve épp egymást falják.
Miután elmesélték mi történt, kiültek a strandra, és egy jégkrém társaságában leheveredtek négyesben egy pokrócra. "Koccintottak" a jégkrémekkel, és elégedetten megállapították, hogy jó kis nyár elé néznek..
Azt nem mondhatni, hogy happy endes békeidők következtek. Sokszor volt botrány és tányértörögetés, na meg megsértődős slagcsata, de a lényeg, hogy a két szerelmespár örökké együtt maradt. Magyarországon, a Balatonnál, az álomhotelben.
Sangot ebben az évben is kinevezték a Röpladba királynőjének.
Miroku "megjavult", és már nem flörtölgetett minden lánnyal. Csak a bikinisekkel...
Kohaku összefutott egy Rin nevű kislánnyal, így belekeveredett élete első szerelmi kalandjába. Miroku persze a szárnyai alá vette.
Inuyasha elment tanulni, de mellékállásban szakácsnak kezdett. Fél év múlva felvették a Balatoni Hullámok hotelbe főzni.
Kagome megtanult rendesen úszni, végül úszómesteri címet kapott a strandon. Nyár végén hazautazott egy hónapra, majd beiratkozott egy magyarországi gimnáziumba tanulni.
Kikyou nehezen heverte ki Inuyashát, de aztán rátalált a szerelem, Naraku személyében, aki egy híres tv műsor vezetőjeként vált ismertté.
Kouga és Ayame egy este folyamán egymásra találtak egy bárban. Rá egy évre megtartották az esküvőt.
Kuranosuke pedig boldogan él valahol Japánban Shima és Koharu oldalán....
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
