|
5. rész: Vajon miért nem jöttél vissza?
2012.06.16. 20:55
-
Amikor Takemaruval harcoltam, ránk omlott az égő épület. Sokáig feküdtem eszméletlenül a romok alatt, végül minden erőmet összeszedve, kitörtem. Jobbnak láttam hogyha így legyengülve nem mutatkozok, higgyék azt, hogy meghaltam. Egy kedves család befogadott, és ellátták a sebeimet. Évekig lábadoztam. Mikor már teljesen felépültem nem mertem az anyád és a te szemed elé kerülni. Így tovább maradtam a családnál. Most volt annyi bátorságom, hogy a szemetek elé kerüljek. – fejezte be a történetet InuTaishou.
-
Örülök, hogy visszatértél apa. – mondta halkan Inuyasha és átölelte az apját.
-
Én is örülök. És mesélj, veled mi történt. Anyád merre van?
Erre Inuyasha elkomorodott.
-
De apu, a halálod óta eltelt 200 év. Különben meg, anya idő előtt meghalt.
Ezzel Inuyasha elmesélte mi történt vele anyja halála után. A nélkülözések, a szenvedések, a gyötrelmek. Mindeközben InuTaishounak egyre nagyon bűntudata lett, hogy nem mert visszatérni. Aztán elért Kikyohoz a történetben. Végül Naraku, s az 50 év a fán. Amikor aztán Kagoméhoz ért, egy kicsit elpirult.
-
…és most keressük az Ékkőszilánkokat és Narakut. – fejezte be a történetet Inuyasha.
Eközben Sango Miroku vállán sírt, aki különös módon nem használta ki az alkalmat, csak lágyan átölelte a szellemírtólányt. InuTaishou a végén már mosolygott.
-
És ha jól tudom az a hölgy ott Kagome. – bökött rá a lányra, aki elpirult. – Jó választás fiam. Igazán nagyon szép lány.
-
És ha tudnád milyen ereje van! Tudod meséltem, ő Kikyo reinkarnációja, így neki is miko képességei vannak.
-
Nos Inuyasha, kíváncsi vagyok rá, hogy mit tudsz, és hogyan működsz együtt a barátaiddal. Menjünk az erdőbe egy kicsit gyakorolni. – állt fel a hatalmas kutyaszellem.
| |