“Teh�t a kisebbik fiamra r�tal�lt a szerelem. De vajon mi a helyzet Sesshoumaruval? �h, miket gondolok, hiszen � nem k�pes szeretetet vagy k�ny�r�letet �rezni az emberek ir�nt. Ez�rt kapta Inuyasha meg a Tessaig�t.” – elm�lkedett InuTaishou.

Mert az �rny � volt. Senki nem tudta, hogy �letben van, de szerinte ez �gy volt j�. �gy tervezte itt az ideje, hogy megmutassa mag�t. Hiszen m�r teljesen fel�p�lt.

• Lassan ideje lenne visszamenni. – sz�lalt meg Kagome Inuyasha mellkas�n.

• Igen, igazad van. – helyeselt Inuyasha �s a karj�ba vette a l�nyt, majd visszaindultak.

InuTaishou pedig k�vette �ket. Inuyasha bevitte Kagom�t a kunyh�ba, majd le�lt az �gya mell� �s besz�lgettek. �m ekkor egy falusi ki�lt�sa hallatszott.

• Seg�ts�g! Szellem! Szellem!

Inuyasha r�gt�n kirohant, Kagome pedig ut�na botork�lt. Furcsa volt, hogy �gy kiab�l, hiszen minden b�k�s volt �s nyugodt. Inuyasha minden izma t�mad�sra k�szen �llt, keze pedig a Tessaiga markolat�t szor�totta. Ekkor felt�nt egy szellem. Ember alakja volt, arc�n m�regcs�kok. Hossz�, ez�st�s haj�t h�tul l�farokba viselte. Arany szemeiben nyugodts�g t�kr�z�d�tt. A ruh�ja hasonl� volt Sesshoumaru�hoz, de m�gsem ugyanolyan. Az idegen meg�llt Inuyash�val szemben. Mindenkinek t�tva maradt a sz�ja, hol Inuyash�ra, hol a m�sikra n�ztek. A csendet egy tompa puffan�s szak�totta meg, mivel Kagome pont kiesett az ajt�n.

• ���, ez f�jt! Nem seg�tene vala…- �m ekkor az � szava is elakadt, amikor megl�tta az idegent.

Inuyasha �bredt fel el�sz�r, odament �s felseg�tette Kagom�t, majd ism�t az idegen szem�be n�zett.

• Ki vagy te? – tette fel a nagy k�rd�st Inuyasha.

• H�t nem ismersz meg? – k�rdezte m�ly hangon. – A nevem InuTaishou.

• Lehetetlen… - h�tr�lt Inuyasha. – Hiszen te meghalt�l.

• Csak majdnem. – l�pett k�zelebb az idegen.

• De Inuyasha m�gis ki ez? – k�rdezte Miroku.

• Az ap�m… - nyelt Inuyasha.

Erre mindenki el�mult. M�g Kagome is, b�r � ismerte Inuyasha �let�t.