Amint leért betörte az ajtót majd felemelte a mikot a hajánál fogva majd adott neki egy eszeveszett nagy pofont.Sachiko száján vér buggyant ki majd oda hajolt hozzá Inumaru.
-Még mindig jó a fülem..
Sachiko ezt nem hagyta annyiba nagy nehezen kicsúszott a démon erős szorításából majd lekevert neki egy pofont erre a démon elkapta a kezét és kitekerte.
-Nem érhet hozzám egy darab ember se és ha mégegyszer merészelsz engem a szádra venni vagy csak gondolsz is rám akkor kitöröm a kezedet a helyéről.A miko zihált majd megszólalt.
-E..h..engedd el a kezemet most!
-De hogy engedem-válaszolt nevetve majd gyílkosan Keshuekire nézett.-Én most elmegyek a testvéreddel egy kicsit beszélgetni..
Keshu megse tudott szólnalni csak nagy szemekkel nézte a bajba jutott testvérét.A démon felemelte a lányt majd a szobájába vitte és az ágyra vágta.
-Ugyan kinek hiszed magadat?
A miko undorodva rá nézett közben fogta a fájó kezét.
-Na? miaz miért vagy ennyire csendben ennyi kiüt téged?, látszik hogy ember vagy.
-Hogy mit mondttál?
-Hallottad,nem?
-Pont ezt mondja nekem egy beképzelt nagy pofájú majom?
-Mit mondtál nekem te hitvány hallandó?
-Te is hallottad remélem még az elöbb mondtad hogy nem rossz a füled.
Rá förmed a nőre.
-Eléggé közel álsz ahhoz hogy most megöljelek,adj egy okot hogy miért ne legyél ma te a vacsorám.
A papnő tanitvány kuncogott majd felkelt az ágyból.
-Erre a kérdésre túl egyszerű a válasz!
-Na ugyan mi rá a válasz?
-Nem vagyok finom és nem vacsorának jöttem se reggelinek és hadd ne soroljam ha nem a testvéremért jöttem látogatóba mert ahogy láttom nem bánsz vele se a legszebben amilyen szemekkel nézted őt legszívesebben kitudttam volna kaparni a szemeidet az orrodat pedig betörni.
-Túl nagy a szád nem gondolod?
-Nem,nem gondolom a szám azért van hogy használjam is!-azzal oda ment az ajtohóz majd kiment.
Inumaru utána ordított.
- MÁSRA IS HASZNÁHATNÁD!
A papnő sértődötten vissza ment a testvéréhez.Micsoda egy bunkó ez...