13. rész: Újra otthon -Yoshiro esküvője.
2012.06.15. 19:26
Ez a nap is elérkezet, mikor a bátyám fejét bekötik, de az időjárás nem volt kegyes hozzánk a mai nap.
Hatalmas hóviharba kellet elindulnunk Sesshoumaruval a keleti palota felé.
Ah unt magunkkal vittük a hosszú útra.
Ilyen viharba nem tudtunk volna az eget szelve gyorsabban eljutni apámhoz.
Ah un hátán ültem,s nézelődtem.
Csodáltam a fákat, amiért nem szakadnak meg a hatalmas hótömegtől, ami rájuk nehezedet.
Sesshoumaru valahol elöl halat,s csak homályos alakját lehetet észrevenni.
Az út, hosszú és tán fárasztó is volt olyan szempontból,nem gyalogolhattam a frissen hullót hóba,s ezért inkább a bátyámra haragudtam, amiért pont a télvíz közepére tette az eljegyzését.
Valahol félúton megálltunk, mintha valami gyanúsnak ítélt aurát figyeltünk meg.
Tán maga a macskák kéme lehetet, mert egy szempillantás alatt eltűnt a hóviharral egyűt.
Egy teljes napba tel, míg elértük a keleti határt, ami apám birodalmának kezdet,s a bátyám öröksége is egybe.
Nem vágytam örökségre, semmire, csak arra, hogy békébe élhessek Sesshoumaruval és a fiúnkkal.
Az örök meg alítottak minket a kapu előtt és mikor jóban szemügyre vetek minket, vették észre hogy kivel is állnak szembe.
Heian hercegnő Sesshoumaru nagyúr kérem, fáradjanak be.
Kapu kinyílt nekünk, s bementünk a palota udvarára.
Nagyováció közepette üdvözöltek minket,s a palota ura apám Hiroshi nagyúr az erkélyen állt ,mellette a bátyám .
Mind kettőjükön díszes mellvért volt a keleti címerrel ellátva.
Légy üdvözölve Sesshoumaru nagyúr a keleti palotába.
Apám tekintete rám szegeződőt – téged is üdvözöllek drága lányom Heian.
Remélem jó utaztatok a téli zimankóba.
Bementünk a palota belsejébe.
Szinte semmit nem váltózót az óta hogy itt hagytam.
Szolgáló megmutatja a szobátokat, s az esti ceremóniára várlak titeket.
Bementünk Sesshoumaruval a szóbába. Most is erkélyes szobát kaptuk,s mint minden szobai erkély a kertre nyílt.
Tavalyi emlékek jártak át amint kimentem az erkélyre.
Sesshoumaruval sok szép emlékünk kötődik ehhez a kerthez.
Lágyan átöletem magam, s csak remélni tudtam, hogy a fiam jól van a dadussal, és nem csinál semmi huncutságot, bár még mindig túl kicsi ahhoz, hogy rossz fát tegyen a tűzre.
Már előre vetítetem magamba azt az időszakot mikor majd kamaszodni fog és a lányokat fogja hajkurászni, de addig is sok szép nap áll még előttünk.
Léptek közelítetek felém.
Elmosolyodtam mikor meg éreztem Sesshoumaru karját derekam körül, ahogy átfonta és összekulcsolta kezét előttem.
Miért öl leleled magad, ez nem az én dolgom volna?
Ne vedd zokon, de hiányzik kicsit a fiúnk, pedig tudom, hogy jó kezekbe hagytuk a palotába.
Sesshoumaru felé fordultam és meg simítottam bársonyosan sima arcát, s hozzá bújtam.
Folyóson lassan közelítet valaki,s megállt az ajtónk előtt.
Heian bemehetek?
Meg halottam a bátyám hangját egyből az jutót eszembe, tán megint valami olyat akar tőlem, amit nem teljesíthetek neki.
Szemem sarka Sesshoumarura leset.
Láttam benne a mély megvetést és gyűlöletet, amit fivérem iránt érez.
Sesshumaru engedj el.
Kibontottam magamat az öleléséből.
Ne aggódj, nem lesz semmi baj.
De ha próbálkozik, kiálts.
Bólintottam egyet.
Rendbe megígérem, szólok, ha próbálkozni merészel.
Gyere be Yoshiro.
Invitáltam be a bátyámat.
Két kutyadémon némán ment el egymás mellet.
Sesshoumaru az ajtóba érve megfordult, egy utolsó pillantásra.
Itt leszek az ajtó előtt.
Yoshiro halkan jött ki az erkélyre,s mellém sétált.
Aba reménykedtem nem jössz el Sesshoumaruval az esküvőmre.
Yoshiro te még mindig?...
Igen Heian, s mondtam neked, még ha meg is nősülök soha nem mondok le rólad.
Ilyet nem mondhatsz, hisz az arád biztos szép és szereted is öt, ha feleségül veszed.
Szépnek szép, de nem szeretem, mert nem szerelemből veszem el, hanem feledésből, és mert apa akarja.
Ostoba vagy Yoshiro így sosem leszel boldog.
Még te beszélsz nekem boldogságról mikor, te tettél engem boldogtalanná azzal, hogy elmentél a nyugati örökössel!
Elfordultam tőle. – úgy teszel, mintha én tehetnék az érzelmeidről.
Azokról csak te tehetsz, senki más.
Maga felé fordítót és zavarba ejtő szemekkel nézet bele szemeimbe.
Csak egy utolsó csókot még mi előtt megnősülök.
Az ajkát ajkamhoz közelítette mire válaszul elfordítottam a fejem, és összezártam a szemem.
Nem érdekel akkor is lopok tőled egy utolsó csókot.
Durván megfogta állam, és az ajkunkat összetapasztotta.
Hegyes körme ismét felhasította bőrömet, és a vér lassan csurgót le az arcomról.
Még annyi időm sem volt, hogy Sesshoumarunak kiáltsak.
Az ajkunk elvált egymástól, és fenyegetően rám nézet.
Ha jót akarsz magadnak Heian akkor többé nem jössz ide, mert akkor már nem fogom tudni vissza fogni szenvedélyem viharát.
Úgy hangzót bátyám szájából, mint egy fenyegetés,s most bebizonyosodót számomra is ugyan azokat a hibákat képes lenne elkövetni, amit egykor apám is elkövetet.
Yoshiro elindult az ajtó felé és kiment rajta.
Sesshoumaru bejött és rám tekintet.
Érezte a levegőbe a feszültséget,és a riadt szemeim sok mindent elárultak neki.
Mondtam neked ,hogy szólj ha baj van.
Ugyan már miből gondolod, hogy bár mi is történt.
Szemeid nem csillognak már olyan fényesen.
Sesshoumaru átlátót rajtam, nem tudtam letagadni, a valóságot.
Közelebb sétált, és jobban szemügyre vette az arcom.
Meg is sebzett.
Nem számit Sesshoumaru estére már nyoma sem marad.
|