5.-rész: Egy testvér szerelme
2012.06.15. 19:15
Bementünk a palota kapuján és mindenki hatalmas örömujjongásba tört ki.
Meg jöttek az örökösök! Kiáltotta egy palotaőr a bejáratánál.
Minden szolga elkezdet futni, hogy láthassa a másik örököst, akit még sosem láttak. Ahogy elhaladtak a kerten át a nagykapuig, amit megint örök vigyáztak.
A szolga nép összesúgót előttük, és nem volt nehéz ki találni, hogy miről szólhatott a beszélgetésük. Egy másik örökös?
Ki lehet az?
Kérdezte magától Yoshiro, és végül ara jutott jób lesz meg kérdezni erről apját, de nem most.
Egy fiú ált az udvar közepén fehér haja kutya füle és piros kimonója elárulta öt. Harcra készült a palotaőrökkel szembe.
Előrántotta kardját és meg támadta a palotaőröket.
Inuyasha!
Kiabált utána egy furcsa ruhába öltözött lány.
Már későn szólt utána Kagome mert így hívták lányt ki a kutyafülű féldémon után kiáltott.
De Inuyasha a saját feje után ment, mint mindig.
A nagyúr most is méltóság teljes nyugalomba belépet a vendégeivel az utolsó udvarba mit még örök, vigyáztak.
Hagyják azt a fiút majd én, elintézem.
Oda ment Inuyashahoz a nagyúr, és jól szemügyre vette.
Mi közbe Inuyasha felé tartott mindenki alázatosan meg hajolt előtte.
Yoshiro nagyúr ez az ostoba hanyou betört hozzánk és valami ékkőszilánkot keres. De mi nagyurunk erről semmit nem tudunk.
Semmi baj Satoru.
Meg veregette hű katonája vállát és inuyasha felé fordult.
Ki vagy kölyök?
Kérdezte erőtől duzzadt mély hangon a hanyout.
Csak egy ostoba hanyou.
Lépet ki a sorból Sesshoumaru és bele nézet Yoshiro szemébe.
-Sesshoumaru te meg mit kersel itt?
- Fogd be a szád öcsikém.
- Szóval az öcséd?
-Igen az öcsém bár nem vagyunk minta testvérek.
Gonoszul yoshirora vigyorgott, és rá nézet inuyashára.
- Öcsi készen állsz.
- Igen bátyuskám.
Sesshoumaru egy elegáns mozdulattal előrántotta kardját és elkezdet futni Inuyasha felé.
Ez a két kutya már megint egymásnak ugrott.
Gondolta magába Heian aki csak eddig békés szemlélője volt a cselekményeknek. Unottan nézte a két testvér harcát, ami egyáltalán nem volt számára szívderítő.
Meg unva a harcoló felekbe vetet nézelődését úgy döntőt Heian hogy inkább be, megy a palotába.
Még nem is sejtette, hogy valaki nézte öt az erkély ablakából.
„a lányom milyen szép nővé cseperedet.
Már túl rég nem láttam őt.
Senki sem vette észre, hogy kelet ura az ablakból figyeli az eseményeket.”
Mindenki el volt foglalva, Sesshoumaru és inuyasha párharcával.
Meg fordultam és elindultam a palota bejárata felé.
- Hova mész kérdezi tőlem Yoshiro a maga sajátos hang lejtésében.
- Bemegyek a palotába.
- Miért nem szórakozol jól?
-Ez neked szórakozás, hogy két démon csépeli egymást?
- Te hogy szoktál szórakozni kedves Heian. rám nézet Yoshiro és csak úgy forrt a tekintete.
Most Yoshiro felé fordultam és belenézetem a szemeibe.
Üres tekintettel néztem tulajdon bátyámat, és nem tudtam mire vélni furcsa érdeklődését felém.
Nem rágódtam sokáig, azon hogy mit mondott, egyszerűen ott hagytam, ha ő ezt élvezi, hát élvezze.
Bementem a palota kapun, és egy nagy előtér tárult elém.
Az előtérbe ott ált egy hatalmas kutyadémon.
Némán álltam és csak néztem öt. Sejtetem hogy ki, de egy szó sem tudta elhagyni ajkamat.
Lemerevedtem attól a tudattól, hogy ez a férfi valódi apám.
A gondolat egy szikrája sem gyúlt fel bennem hogy valaha is találkozok vele. Most felém fordult és rám nézet.
Hosszú térdig érő haja erős karizmatikus tekintete volt.
A szeretett jele olykor kiült a szemére.
Egy vastag méreg csík volt az arcán és kettős hold a homlokán.
- Mikor utoljára láttalak akkor ép Taishout sirattad.
- Miért apám miért nem vállaltál fel!
- Taisho nagyúr mindent elmondót.
- Elmondta, hogy a keleti nagyúr az apám, és hogy az anyám a testvéred volt.
- Ott küszködtem a könnyeimmel, azokkal a fájdalmas könnyekkel, amit már hosszú ideje magamba tartottam.
- Legszívesebben elrohantam volna de hova mehetnék?
Tetem fel magamba a kérdést.
- igen a testvérem volt.
- Milyen volt? Kérdeztem apámat érdeklődve.
- A te anyád egy tiszta vérű és nagyon gyengéd asszony volt.
- sszíntén mondva kisé féltem Taishou arc kifejezésétől.
-De mért nem kerestél vagy látogattál meg, ha már nyugaton, kellet élnem.
-Nem tudom Heian.
-El akartam mindent felejteni.
Ki akartalak törölni az életemből, de nem sikerült.
Könnyes arcom letörültem és kirohantam a halból egyenesen az udvara
Annyira sietem hogy még yoshiroba is bele mentem.
Sietve elnézést kértem és tovább mentem.
|