|
Balatoni nyár (PART 1) 5. fejezet
KIRA 2011.12.03. 11:26
5. FEJEZET
Kagome többször is megtántorodott a szél miatt, és ahogy visszaért a hídhoz, megtorpant. Gyomra erős görcsbe szorult, térdei is megremegtek, de a fülbevaló ösztönzésére bizonytalanul elindult a fa hídon. Azt az ékszert az édesanyjától kapta! Nem veszítheti el! Vizes haja az arcára tapadt, szoknyáját vadul tépte a szél, blúza teljesen felsőtestére simult. Karjait az arcába verődő eső ellen szemeihez emelte, és úgy lépkedett tovább. A sötétben alig látott valamit, bizonytalanul szedte a lábait egymás után. Elérkezett a kanyarhoz, bizonytalanul befordult balra, ám ahogy lépett volna, talpa megcsúszott a vizes fán. Próbálta visszanyerni az egyensúlyát, de a szél ellene dolgozott, szíve a torkába ugrott, és egy vihart is túlharsogó kiáltással a vadul hullámzó vízbe zuhant.
Feje felett összecsaptak a hullámok, levegő helyett vizet nyelt, csapkodott, rúgdalózott, de alig jutott a felszínre, egy hullám máris visszanyomta a víz alá.
- Segítség!! Segí..segítség!
Tört minduntalan a felszínre, köhögve próbált levegőhöz jutni, de nagyon elsodródott már a hídtól. A félelem átjárta minden porcikáját, ráadásul a víz is eléggé lehűlt már az esti órákban. Sango alakja rajzolódott ki a hídról. Barátnője szélsebesen rohant, a távolban egy lámpafény alatt további két személy suhant el, de ők még messze jártak. Sango nem habozott, levetkőzés vagy helyzetfelmérés nélkül ugrott fejest a vízbe. Elmerült, majd feltört a felszínre, s prüszkölve körbenézett.
- Kagome??
- Sango, segíts!
Hallotta meg barátnője hangját nem messze tőle, de ahogy odanézett, a lány pont akkor süllyedt le. Lemerült a víz alá, és az erőteljes hullámok ellenére odaúszott hozzá, átkarolta a derekát, másik karjával pedig fellökte magukat.
- Kapaszkodj belém!
Ordította túl a vihart, barátnője vacogva bólogatott, s átölelte a vállait. Sango összeszorított fogakkal, minden erejét beleadva próbált visszaúszni a hídhoz, s pont akkor értek oda a fiúk, amikor egy eltévedt hullám visszalökte őket. A lányok nekisodródtak a hidat tartó cölöpnek, Inuyasha máris elkapta Kagome kezét, és Miroku segítségével kihúzták. Sango lentről tolta meg a barátnőjét. Inuyasha a karjaiba kapta a reszkető lányt, letette a hídra, sietve lekapkodta magáról a még viszonylag száraz felsőjét, és azonnal belebugyolálta a lányt.
- Nyugodj meg, itt vagyok! Nincs baj!
Ölelte magához Kagomét, aki még mindig a nem várt események hatása alatt volt. Miroku letérdelt, és a kezét nyújtotta az oszlopba kapaszkodó Sangonak.
- Segítek!
A lány kábán bólintott, s elengedte az oszlopot hogy megfogja a fiú kezét, de a vad hullámzás lerántotta a víz alá. Miroku hiába kapott utána, ujjai kisiklottak a lány ujjai közül, s az elmerült.
- Sango!!!
Mirokut elfogta az aggodalom, letépte magáról a kapucnis zipzáros felsőjét, Inuyashának dobta, és beugrott a vízbe. Hagyta hogy az áramlat vigye magával, és ahogy egy hullám összecsapott a feje felett, nagy nehezen, de meglátta az eszméletlen Sangot is. Odaúszva magához ölelte, majd elkezdett felfelé úszni. Percek erőfeszítésébe telt, mire visszakeveredtek a hídhoz, és Inuyasha segítségével kimásztak. A fiúk azonnal visszaindultak a hotel felé. Kagome Inuyashát ölelve lépkedett, Miroku pedig a karjaiban cipelte az eszméletlen Sangot.
Két nap telt el, Kagome már sokkal jobban érezte magát, ám mikor Kouga közölte, hogy megtalálta a fülbevalóját a hotel előtt, elfogta a bűntudat. Ha vár reggelig, tutira megtalálta volna.. nem zuhant volna bele a vízbe, és Sangonak nem kellett volna megsérülnie. Barátnője ugyanis két napja fekszik eszméletlenül, az orvos szerint csak alszik és semmi komolyabb baja sincs, Miroku mégsem hagyta magára. Azt se engedte, hogy más hozzáérjen. Mikor Inuyasha felajánlotta, hogy vele marad amíg Miroku alszik egyet, szinte leordította a fejét. És az erős bűntudat mellett, még mindig fél a víztől.. ráadásul a feszültséget szinte tapintani lehet a hotelben. Inuyasha szörnyen aggódott miatta, és ez féltékenységet szült Kikyouban, ráadásul Kouga nagyon sokat lógott vele, ami meg Inuyashát borította ki. Kagome épp kosárlabdázni próbált, de a labda egyszer sem talált bele. Egy sóhajjal, mérgesen hozzávágta a palánkhoz, de így sem ment be.. a hátsó ajtóhoz gurult, Inuyasha lábai elé.
- Mióta vagy itt? - jött zavarba a lány
- Egy ideje - Inuyasha felvette a labdát, és az ajtóból állva kosarat dobott - zavarlak?
Kagome megrázta a fejét és elkapta a labdát. Inuyasha mögé lépkedett, hátulról átkarolta, s megfogta a kezeit.
- Megmutatom hogy kell
Suttogta a fülébe a lánynak, aki bólintva hagyta, hogy a fiú felemelje a karjait. Követte az utasításait, és egy adott pillanatban eldobta a labdát, amely hibátlanul beleesett a kosárba. Kagome boldogan szembefordult Inuyashával, aki őt nézte. Ettől igencsak zavarba jött, és félrefordította a fejét, de a fiú két ujjával elkapta az állát, és gyengéden visszafordította. Kénytelen volt a szemeibe nézni.
- Kagome..
Suttogta halkan a fiú, a lány állát el nem engedve hajolt le hozzá, ajkaik súrolták egymást, de Inuyasha nem ment tovább. Ellenkezést várt, ám mivel nem jött a lány felől bármiféle tiltakozás is, felbátorodva megcsókolta Kagomét. Hosszan és szenvedélyesen csókolóztak, egyik fél sem akarta abbahagyni. Kagome szinte elolvadt, úgy érezte menten elájul, de Inuyasha szorosan átkarolta a derekát, s megtartotta. Már-már óráknak tűntek azok a percek, melyeket önfeledt csókolózással töltöttek, mikor ennek az egésznek végetvetett egy hangos csengőhang. Inuyasha megrezzent, és elszakadva Kagome ajkaitól előrántotta a mobilját, ám a kijelzőt meglátva gyorsan hátrébb is lépett. A lány még elcsípte a feliratot. "Kikyou". Az ajkaihoz nyúlva lehajtotta a fejét. Inuyasha hol a csörgő mobilra, hol rá nézett, végül megrázta a fejét.
- Figyelj, később még beszélünk, jó? Ne haragudj
Hadarta el, s a mobilba beleszólva elkocogott a parkoló felé. Kagome a földön heverő, mozdulatlan labdára meredt, majd arra a pontra, ahol a fiú eltűnt, végül csendesen az ajkaihoz nyúlt.
~Miért nem ébred már fel??~
Miroku ököllel az asztalra csapott, majd elnézett a telefon felé.
~Felhívom az orvost!~
Futott végig a fején nyolcadszorra is 10 perc alatt, majd egy lenyugodott sóhajjal Sango lehunyt pilláira meredt. Az elmúlt két napban kicsit szemét volt a többiekkel.. bocsánatot fog kérni, amint a lány végre felébred. Maga sem értette, miért ennyire ideges, hisz a Sangoval töltött idők alatt a lány többször volt már beteg, és.. jó, utólag visszagondolva nagyon aggódott akkor is. Egy fejrázással elhessegette a gondolatait, és elmosolyodva végigsimított a lány arcán.
~Mint egy alvó angyal..~
Merengett, s keze lejjebb siklott a takaróra. Tudta, hogy a lány öltözete elég gyatra, hisz Shima és Kagura sebtében cibáltak csak rá néhány meleg ruhát, miután megszabadították a vizes gönceitől. De ha Kagome már dolgozni is tud, ő miért alszik még mindig?! Hisz olyan erős lány.. újból szemezni kezdett a telefonnal, ám a lány nyögése visszahozta a valóságba. Reménykedve nézett Sangora, a lány gyönyörű arca megviseltnek tűnt, vonásai megkeményedtek. Miroku tüdejéből egy sóhaj szakadt fel.
~Álmodik..~
Rázta meg a fejét, és már készült felállni, hogy fel-alá járkáljon, mikor a lány teste görcsösen összerándult. Fejét ide-oda dobálta.
- Apám..
Nyöszörögte halkan, Miroku nem tudta, mihez kezdjen. Arról tud, hogy Sango édesapja meghalt, s a temetés után a lány az ő vállán sírta ki magát hetekig. De aztán ez elmúlt, és semmi szomorúságot sem látott az arcán.. most viszont olyan meggyötört, mintha ismét a temetésen lenne. Talán álmában tényleg ott járt.. Sango reszketve húzta fel a vállait, Miroku sietve mellé ült, finoman felültette, és szorosan magához ölelte.
- Semmi baj, Sango.. itt vagyok veled, ne félj..
Simogatta a lány arcát, haját, hátát egészen addig, míg a lány arcvonásai fel nem enyhültek, s át nem került egy nyugodtabb, békésebb álomba.
Sango arra ébredt, hogy ujjak matatnak a bugyijában kellemes, mégis bosszantó érzést keltve. Lassan felnyitotta szemeit, bár beletelt pár pillanatba, mire kitisztult szemei előtt Miroku arca. A fiú karjaiban feküdt, aki békésen aludt, keze mégis még álmában is rossz helyen volt.. a felismerésre azonnal kiszakadt a fiú karjaiból.
- Miroku!!!
Akkorát lekevert neki, hogy szerencsétlen fiú leesett az ágyról. A földön fekve fel is ébredt egyből, s az arcához nyúlva elkezdte dörzsölgetni a tenyérnyom helyét.
- Jó reggelt..
Nyöszörögte feltápászkodás közben, Sangonak csak ekkor kezdtek beugrani az események. Nagyokat pislogva nézett hol a fiúra, hol a kezére, majd magára, s hiányos öltözékét látva azonnal magára kapta a takarót. Miroku kómás fejjel ült le mellé az ágyra.
- Hogy érzed magad?
- Már sokkal jobban.. mit kerestél az ágyamban? - húzta össze szemeit a lány, mire a fiú elvigyorodott.
- Inkább te mit keresel az én ágyamban?
Sango körbenézett, és rájött, hogy ez tényleg nem a saját szobája. Méginkább felhúzta magára a takarót, s felhúzva a vállait, gyanakvón pislogott Mirokura.
- Mit kerestem én itt..? Ugye.. ugye nem csináltunk semmi olyat..?
- Hát.. - a fiú szívesen hazudott volna, de végülis erőt vett magán - miután kihúztalak a vízből, nem voltál eszméletednél, és gondoltam egyszerűbb, ha hozzám hozlak fel, mert így szem előtt tudlak tartani.
- Tényleg.. - vágott bele a lányba a felismerés, és nyakig vörösödött - ..megmentettél..
Miroku fülig érő vigyorra húzta az ajkait, majd egy torokköszörüléssel közelebb csusszant a lányhoz, aki még levegőt venni is elfelejtett. Két kézbe fogta az arcát.
- Érted bármit!
Keze a lány arcáról a hátára, onnan pedig a fenekére csúszott. Sango egy vicsorral meglendítette a kezét, és a fiú máris oda került, ahonnét indult: a földre.
Egy újabb napot tudhatott maga mögött a hotel. Kagome és Inuyasha szinte egy szót sem váltottak egymással, aminek Kikyou módfelett örült, Sango pedig végre magához tért. Miroku persze nem engedte kimászni az ágyból még napokig, aminek egy rövid vita lett a vége, végül a lány ismét elfoglalta helyét a pult mögött. Miroku persze oda volt a boldogságtól! - Shima és Koharu társaságában. Ez Sangot nagyon elkeserítette, így Kouga és Kohaku persze nézett nagyokat, mikor a lányok sehogysem akartak jókedvűek lenni.
Péntek reggel volt, Kohaku épp a kosárra dobált. Miroku jelent meg mögötte egy nagy szemeteszsákkal.
- Jó reggelt!
Köszönt oda a fiúnak, aki elkapta a labdát, és azt pattogtatva odaszaladt hozzá.
- Szia Miroku!
- Mit tudsz a nővéredről? - kíváncsiskodott a fiú, mire a gyerek vállat vont.
- Kicsit letört mostanában. Történt vele valami?
- Hát, azt én is szeretném tudni..
Sóhajtott fel Miroku, s egy laza mozdulattal lecsapta a szemetes tetejét, majd visszaballagott a házba. Kis híján belefutott Kagoméba, aki egy tiszta ágyneművel rohant végig a folyosón. Kikerülték egymást, és a lány tovább rohant. Az egyik kanyarnál sebesen beleszaladt Inuyashába, aki elkapta a vállait, mielőtt a földre esnek.
- Kagome!
Lepődött meg a fiú, a lány a földet fürkészve tért ki jobbra.
- Ne haragudj, Inuyasha, most sietek, majd beszélünk!
Ám a fiú nem hagyta annyiban, óvatosan elkapta a lány csuklóját, és a falhoz nyomta. Kagome hogy palástolja a meglepődöttségét, elnézett oldalra.
- Mi van veled? Szinte levegőnek se nézel napok óta!
- Sejtelmed sincs, hogy mitől..? - suttogta halkan a lány, Inuyasha ezt megelégelve megragadta az állát és maga felé fordította.
- Nézz végre rám! Ha amiatt a csók miatt vagy ilyen, akkor...
Kezdett bele, de meg is akadt, mivel Sango tűnt fel mellettük. Szegény lány egyből meg is torpant, látva hogy zavar. Inuyasha elengedte Kagomét, és hátrébb lépett, így a lány egyből szabadult.
- Elnézést, csak.. szólni akartam, hogy lemegyek a strandra, és meg akartam kérdezni, hogy nem lenne-e kedvetek velem tartani?
- Én megyek! - csillantak fel Kagome szemei.
- Én is! - vágta rá azonnal a fiú, s összenéztek. Sango zavartan megköszörülte a torkát.
- Akkor kérdezzétek meg a többieket, fél óra múlva találkozunk a Hallban...
Azzal sarkon fordult, és elsietett. Kagome még vetett egy oldalpillantást Inuyashára, majd elrohant az ágyneművel.
Miroku épp Koharuval flörtölgetett. A lány a falnak dőlve cirógatta Miroku mellkasát, a fiú pedig a feje mellett támaszkodva simogatta az arcát. Sango torokköszörülésére Miroku mint egy bűnös lélek, úgy hátrált egy Koharutól.
- Csak szólni akarok, hogy lemegyünk a strandra. Ha akartok, gyertek velünk..
A lány hangja színtelenül csengett, s választ nem várva sarkon fordult, és elsietett.
FOLYT KÖV.
| |