|
4.-rész: Kelet Örököse
2012.06.15. 19:13
Mikor felértünk a dombra, meg fordultam és még egy utolsó pillantást vetetem inuyashára és barátaira. Gyere Heian mennyünk.
Jó rendbe.
Mondtam beleegyezően sesshoumarunak, s elindultunk az erdő felé.
Már lassan elérte az ég tetejét a nap és mi még mindig az erdőbe gyalogoltunk ki tartóan.
Nem voltam túl fáradt de túl vidám sem.
Azért még is csak átvirrasztottam egy teljes éjszakát, és a találkozásom Sesshoumaruval nagyon romantikusra sikerült.
Mi tagadás meg lepet, ahogy ki fejezte szenvedélyes ragaszkodását felém.
Ki mondottan jól eset.
Éreztem rendíthetetlen bizalmát, amit már nagyon rég nem éreztem benne.
így andalogtam mögötte, és csak úgy kavarogtak a gondolatok a fejembe.
Még mindig ennyire szerethet?
Tetem fel magamba a kérdést.
A baj csak az volt hogy túl hangosan gondolkodtam és a kérdésemet meg halotta Sesshoumaru.
Hirtelen meg ált és felém fordult.
Ettől annyira zavarba jöttem, hogy inkább a földre helyeztem tekintetem.
Rideg szelídséggel rám nézet, nem mondott semmit. Csak oda jött hozzám és meg fogta a kezemet.
Gyöngéden fel emelte és átkulcsolta.
-Igen még mindig nagyon szeretlek, és szeretni is foglak.
Meg simogatta arcom aztán felemelte lehorgasztot fejemet és szenvedélyesen meg csókolt. Aztán bele nézet a szemeimbe és ezt mondta nekem.
-Heian tovább kellene menünk.
Mert így napnyugtára sem fogunk oda érni Rinhez.
-igen igazad van, és egy fejbicentésel jeleztem hogy meg értetem, amit mondott. Az út hátra levő részébe nem is nagyon beszélgetünk.
***
Eközben Rin türelmetlenül várta Sesshoumaru nagyurat.
Vajon hol lehet ilyen sokáig Sesshoumaru nagyúr annyira, hiányzik nekem.
Amint ez kimondta a kislány már is, meglátta Sesshoumarut, és mellette ott ált, egy démonnő, akit abba a pillanatba felismert.
Pedig mind össze egyszer találkoztak, de azaz egy találkozás nagyon mélyen bele ívódót a kicsi szívébe.
Rá nézet a két démonra és nem tudta eldönteni, hogy melyikhez fusson oda.
Mindkettőt nagyon szerette.
Végül gondolt egyet és oda futott mindketöjükhöz.
Átkarolta lábaikat és azt mondta nekik,
- Nagyon szeretlek titeket.
-Rin kérlek, engedj el minket.
Rin nagy nehezen eleget tett
Sesshoumaru nagyúr kérésének és elengedte őket.
Boldogan visszament, ah unhoz, és elújságolta nekik a boldogsága okát.
-Hová tűnt Yaken?
- Nem tudom Sesshoumaru nagyúr már egy ideje, nem láttam.
-Maradj itt Rin, nem sokára jövök.
Csak rám nézet, és én tudtam, hogy mit kell tennem.
Most én kaptam azt a megtisztelö feladatot, hogy Rinre vigyázzak addig, míg vissza nem tér.
Tudta azt is, hogy nem fogom öt megvárni. Ennek ellenére elment meg keresni a szolgáját.
Csak néztem öt, ahogy eltűnik az erdő sötét mélyén.
-Gyere Rin megyünk.
-Hová?
-Még nem tudom.
-Hozzad, ah és unt nehogy itt maradjanak.
-Mi lesz Sesshoumaru nagyúrral?
-A nagyurat ne féltsd meg fog minket találni.
Elindultunk Rinel egy másik írányba. még nem tudtuk mi vár ránk, de bátor szível, vágtam neki az ismeretlenek.
Csak szeltem az utat vissza sem néztem.
Végtelen csend honolt mindenüt. a madarak éneke olykor meg törte a némaságot, és ez egy kicsit zavart engem.
Rin ah és un hátán ülve elgondolkodot, és azon törte kicsi fejét, hogy vajon honnan ismerheti egymást Sesshoumaru nagyúr és Heian. végül úgy döntött meg kérdezi és reménykedet benne, hogy Heian nem lesz vele szembe elutasító.
-Heian lehet egy kérdésem.
-Mondjad, hallgatom.
-Honnan ismered Sesshoumaru nagyurat? Azt tudom, hogy a testvére vagy.
-Igen Rin olyanok vagyunk egymásnak, mint a testvérek.
Vakon meg bízunk egymásba.
Ugyankor nem vérszerinti a testvériségünk.
Amennyit tudok a múltamról az nem sok.
-Mi az a nem sok?
Kérdezte kíváncsian Rin a démonnőt.
Csak annyit tudok hogy apám a kelet ura volt és egy hatalmas kutya démon.
Anyámról nem tudok semmit.Iinu taisho nevelt fel, ö volt Sesshoumaru apja.
-ez tényleg nem sok.
-most csalódót vagy?
-Nem.
Valamit éreztem a levegőben, egy démon szagát kitt nem ismertem.
Meg álltam és még jobban elgondolkodtam ezen a szagon.
Egyszerűen nem tudtam hová tenni.
A távolból feltűnt egy férfi és határozott léptekkel közelítet felénk.
Amennyire meg tudtam alapítani a ki létét, biztos voltam hogy egy démonnal lesz dolgom.
Ahogy egyre közelebb ért már abba is biztos voltam hogy egy kutyadémon közelit felénk.
Ismét elindultam rinel, és nem sokra rá megláttam egy fehér gömböt. Egy darabig csak lebeget pár centire a földfelszín felet, aztán szép lassan le erszkedet a földre és előtűnt belőle Sesshoumaru alakja.
-hova tűntél már megint?
Yaken!
Itt vagyok nagyuram a bundádba kapaszkodva.
A Kiss gnóm béka annyira beszédült a sebességtől hogy körbe forogtak nagy szemei.
Rin leugrott, ah un hátáról és oda rohant yakenhez.- Mi történt yaken mester? Kérdezte aggodva a kislány a gnóm békát. -Semmi jól vagyok Rin csak egy, kicsit pihenem, kell.
-Heian te is érzed?
-Igen itt van a közelben.
A démon egyre közelebb ért hozzánk és mi felkészülve vártuk öt.
-Egy másik kutyadémon? Mondta meg lepődve Sesshoumaru.
-Kik vagytok, és mit kerestek a területemen? Kérdezte egy határozott férfihang.
Lassan felemeltem fejem a földről és a szemeibe néztem.
-Yosihiro már nem is emlékszel rám?
-Mért kéne?
Érdekes hogy én nem ismerlek te, pedig ismersz engem.
-Heian tovább kellene menünk.
-Tudom Sesshoumaru, de előtte meg kellene szabadulnunk a keleti tartományok örökösétől.
Yosihironak abba a pillanatba elkerekedtek a szemei és Heian bocsánatáért, esedezet.
-Kérlek, bocsáss meg modortalanságom.
Szeretnélek el hívni a palotába, apám biztos örülne a jelelenlétednek.
-ehhez nekem is lesz néhány szavam. vágot közbe Sesshoumaru.
-Téged senki sem kérdezet.
-Yoshiro! Hagyd abba. Sesshoumaru nélkül sehova nem megyek.
Ezt jól vésd bele a fejedbe.
Yosihiro gyilkos tekintettel nézet sesshoumarura.
Mit eszik ezen a ficsuron.
Ráadásul hagyta elveszni apja örökségét ez az ostoba.
Na mindegy nem az én dolgom.
Elindultunk Yosihiro után bár sesshoumarunak nem volt hozzá túl nagy ambíciója de azért a kedvemért velem jött.
Már jó ideje szeltük az utat, egy szó sem hangzott el.
Mindenki saját gondolataival volt elfoglalva.
Hátra mentem, ah unhoz hogy meg nézem, mi van rinel.
-Hogy vagy Rin?
-Jól, csak éhes vagyok.
-Semmi baj majd szolok a nagyúrnak.
Keresünk neked valami ételt jó!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
