|
Egy viharos éjszaka..
MARLEY 2011.12.03. 12:00
A vihar egyre erősödött, s az ablakon át beszűrődő fények nagyon megijesztették a kis rókaszellemet.
Bebújt Kagome takarója alá, s ott kiporgott. Kagome meglepetten tapasztalta, hogy valaki van még rakta kívül a takaró alatt.
- Shippou?
Kérdezte meglepetten, s lehúzta róla a takarót.
- Jajj, bocsáss meg Kagome.. csak tudod.. félek a sötétbeeen!
Bújt hozzá jó szorosan, mire kedvenc félszellemünk bejött az esőből. Csurom vizesen nézett a párosra, majd a sarokban lévő Sangoékra, akik csak merengtek.
- Ugyanmár Shippou! Nőjj fel! Nem félhetsz ettől a kis vihartól!
Kagome csak helyeselni tudta a dolgot, mivel ez a vihar nem volt annyira félelmetes, mint szokott.
- Shippou, feküdj le
- Igen! Feküdj le! Még gyerek vagy ehez! Sipirc!!
*Nézett csunyán a róka szellemre, a félszellem, s odaszökkent hozzá, megfogta a farkánál, felemelte és szépen a szemeibe nézett.
- Kagomeeee... segítsss!!
Kagome ránézett Inuyashára, összehúzta szemeit, s megfordult. Felemelte az egyik mutatóújját.
- Inuyasha! Ha nem engeded el, akkor..
- Akkor mi lesz?
- Nem tudod?
Fordul vissza a lány, s közelebb lép a félszellemhez. Shippou meg máris elbízza magát, karbateszi kezeit, felnéz a félszellemre, de meg se mukkan.
- Elengeded végre?
- Nem..
A félszellem máris érzi, hogy ez nem a legjobb válasz volt.. Kagome pedig bólintott egyet.
- Inuyasha.. FEKSZIK!
A félszellem a földre zuhant, Shippou pedig végre kiszabadult. Nem sokkal később a róka szellem már az igazak álmát aludta, Kagome meg nem bírt egyszerűen elaludni.
- Kezd félelmetes lenni..
Mondta halkan, s mellé lépett a félszellem.
- Mi a baj, Kagome? Nem jó az ágyad? Vagy elfoglalta Shippou?
- Ugyanmár Inuyasha..
Nézett fel rá összehúzott szemekkel, s leült mellé a félszellem. Az ég ekkor olyan nagyot dörrent, hogy még talán a középkori timbuktuban is hallották.. Kagome átkarolta a félszellemet.
- Inu...yasha...
- Csak nem félsz? Csak úgy mondom, ez még enyhébb vihar. Ennél sokkal félelmetesebbek szoktak lenni.
Kagome a szavakra összeszorította szemeit, s ismét nagyot dörrent az ég, majd az ablakon is szűrődött be fény. Még közelebb csusszant a félszellemhez.
- Kagome.. mit csinálsz?
- Félek...
Inuyasha arcán egy halvány mosoly jelent meg, s magához ölelte a lányt. Hirtelen olyan szavak jöttek ki a szájából, ami talán furcsa lehet..
- Ne félj. Itt vagyok.. nem lesz baj..
- Köszönöm..
Kagome elmosolyodott, s fejét a félszellem vállára helyezte, majd lejjebb csusszant, s elnyomta az álom. Végül a félszellem is elaldut.. egymás karjaiban várták meg a reggelt...
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
