|
1.rész: Prológ
Anneke 2012.06.17. 14:20
Amivel indítunk, azt nyilván minden InuYasha-fan ismeri... Egy valós epizód... Kissé átfantáziálva
- Minek van itt ilyen édes illata? - Kagome nagy nehezen próbált magához térni, és döbbenten vette észre, hogy egy medencében fekszik, amely nem vízzel, hanem valami szörnyen émelyítő, édeskés szagú folyadékkal van telve. Ráadásul nincsenek rajta a ruhái. Hova kerülhetett vajon?
- Kagome!
Az ismerős hangra Kagome összerezzent. És - feledve, hogy nincs rajta semmi - felállt.
A terembe, hol a medence terpeszkedett, berontott InuYasha, szemeiben aggodalom és féltés. A ruhátlan lány a medencében... Találkozott a tekintetük... Aztán egy pillanat múlva már el is kapták a szemüket, félve attól, hogy talán túl sokat elárul. Kagome hirtelen rémületében ismét nyakig merült az édes löttybe, InuYasha pedig zavartan félrefordult.
"Életben van - gondolta boldogan, s próbált nem tudomást venni a bensőjét egyre inkább elárasztó forróságról. A lány meztelen testének látványa... Még ha csak egy tizedmásodpercig látta csak... Felszította benne a vágyat. De nem. Az nem lehet... Zavartan bújt ki a kimonója felső kabátjából, s dobta oda Kagoménak.
- Nesze. Igaz, hogy itt-ott elszakadt, és véres is... De a semminél azért jobb.
- Köszönöm - Kagome maga elé tartotta a kimonót, s kimászott a medencéből. InuYasha sápadtan támaszkodott a falnak. Most, hogy nem volt birtokában szellemerejének, a sebei sem olyan tempóban gyógyultak, ahogy azt megszokta.
- Mehetünk? - nézett a lányra - jól érzed magad?
- Igen - mondta habozva Kagome - jól... Vagyok... Hol vannak a többiek?
De erre a kérdésre már nem kapott választ. InuYasha egy hang nélkül a földre roskadt. Kagome aggódva nézte őt. Letérdelt mellé, megsimogatta a haját...
"Rengeteg sebből vérzel - gondolta - és biztos kimerített a csata ezzel a gonosz, magát bölcsnek mondó szerzettel... Hiszen most halandó vagy..."
Felsóhajtott és ráborult a fiúra. Érezte, ahogy teste a ruhán keresztül a fiúéhoz simul, érezte annak forróságát... Megborzongott. Arra gondolt hirtelen, hogy bárcsak InuYasha magához térne, megfordulna és a testéhez szorítaná őt... S erre a gondolatra furcsa, izgatott bizsergést érzett. És forróságot. Leírhatatlan forróságot... Bárcsak InuYasha ránézne most...
- Hm... Nem éppen jó időzítés... - Miroku már éppen vissza akart mászni, InuYasha haja mögé, mikor tekintete találkozott a lányéval. Kagome nyakig elvörösödött, mikor meglátta a pöttömre zsugorodott szerzetest, és a többieket. Villámgyorsan maga elé rántotta a kimonót és arra gondolt, hogy vajon Miroku meglátott-e valamit a szemében... Nagyon kajánul vigyorgott rá...
| |