Megjegyzés: Biztos mindenki ismeri a Mersz vagy Nyelsz játékszabályait, de aki mégsem hallott még róla elmagyarázom: A játékot legalább 3 –an kell játszani. A játékosok felváltva megkérdezik egy kiszemelt társuktól hogy Mer vagy Nyel? Amennyiben a játékos Nyel, válaszolnia kell egy kérdésre (természetesen őszintén) és ha ez megvolt ő következik a kérdezésben. Amennyiben a játékos Mer a kérdezőnek kell valamilyen bátorságpróba szerű feladatot eléállítania, amit társának teljesítenie kell. Ha teljesítette szintén ő következik és így tovább és így tovább…
 

- Mi a pokol lehet ez? – merengett magában Inuyasha miközben kihúzta a kicsi kék dobozt egy pár rózsaszínű selyembugyi alól Kagome fehérneműs fiókjából. Kagome csak egy másodpercre pillantott fel a Kémia házfeladatából, amikor meglátta mit tartott a kezében a féldémon és arcát sötétbíbor pír öntötte el.

„Hogy a fenébe került az hozzá?”

Két nappal ezelőtt Yuka, barátnője gyógyulása megünnepléseként pizsamapartit rendezett a házukban. Ahogy a legtöbb hasonló partin itt is elmaradhatatlan esemény volt az estet megkoronázó Mersz vagy Nyelsz játék.
A játék előrehaladtával Kagome is sorra került és már elé is állították a nagy kérdést: „Mersz vagy Nyelsz?” A lány idegesen fészkelődött hálózsákján. Ha nyelne vajon  milyen kérdést kapna? Körbepillantott Yuka rágógumi-rózsaszín hálószobájában, majd végignézett az úgy nevezett barátain. Látta maga előtt, ahogy Ayumi hátborzongatóan mézes-mázos hangon megkérdezi: „Szóval Kagome, ezúttal mért maradtál ki olyan sokáig az iskolából?” Mit tehetne akkor? Köztudottan pocsék hazudó volt, folyton elpirult és ha ez még nem lenne elég a dadogás is hirtelen rátört. De csak nem mondhatja el az igazságot nekik! Nem hinnék el és talán még bolondnak is néznék.

Erire pillantott és szinte hallotta az elfojtott kuncogástól sípolóan magas hangját: „Kagome mondd, mért nem akarsz járni Houjoval? Olyan helyes srác...” Kétségtelenül valami hasonlót kérdezne…Vagy ami még rosszabb felhozná Inuyashat is. Ő egy féldémon a középkorból, hogyan magyarázhatná meg nekik? Ráadásul még magának sem merte bevallani mit is érzett iránta nemhogy egy csapatnyi pletykás tizenéves lánynak.

„Kami mi tegyek?”

Végül Yuka kárörvendő hangja szakította félbe gondolatmenetét:

- Szóóóóval…. Kagome-chan… - lassan, szinte szótagolva beszélt, kiélvezve mindene egyes feszült pillanatot.

- MEREK! – kiáltott fel Kagome félbeszakítva a kérdést.

- Fene… - motyogta Eri csalódottan és unott arccal a kérdező Yukara nézet.

- Olyan sokáig voltál távol Kago-chan… - Ayumi nem adta fel harc nélkül. – Azon gondolkoztam, mégis hova bújtál el a te legkedvesebb barátnőid elől? Valahányszor meg akartunk látogatni anyukád mindig azt mondta, hogy nem vagy otthon.

- Igen igen… - vette át a szót Eri – Houjo is nagyon aggódott miattad. Úgy elhanyagolod azt a szegény srácot… A vak látja hogy fülig szerelmes beléd. S mondd mi a helyzet azzal a másik barátoddal? Együtt vagytok még?

- Elég legyen! – szakította félbe őket Yuka – Szerintem minderre lesz időnk a következő körben, de most lássuk: Highurasi elég merész vagy-e ehhez?

Kagome gesztenyebarna szemeivel félve nézett társaira, de nem szólt semmit csak nagyot nyelt.

*

Tíz perccel később a négy lány már a közeli patika sarkánál álldogált.

- Rendben – suttogta gyakorlatiasan Yuka – Kago-chan emlékezz: pontosan tíz perced van rá, hogy megszerezd… azt a bizonyos dolgot – ennél a résznél Eri és Ayumi őrült kacagásban tört ki.

- Shhhh!

- Bocsi… - nyerte vissza a lélekjelenlétét a két vihogó barátnő.

- …és vissza gyere ide hozzánk vele! Ha berezelsz vagy tovább maradsz el tíz percnél, akkor a feladatot nem teljesítettnek nyilvánítjuk és válaszolnod kell egy büntető kérdésre. – a három lány mindent tudóan egymásra vigyorgott, majd élvezettel néztek a megkövülten álló Kagomere.

Barátnője az órájára pillantott majd felkiáltott:

- Készen állsz? MENJ! – azzal egy erőteljes lökéssel kitaszította a lányt a védelmet nyújtó szobor mögül.

Kagome sóbálvánnyá válva állt ott miközben hagyta elillanni az értékes másodperceket.

„Most még elfuthatsz! Menekülj!” – gondolta kétségbeesetten, de végül csak megrázta fejét összeszorította ökleit és minden bátorságát összeszedve nekiindult.

- Ne feledd! XXL –es méret kell! – kiáltott utána Eri. Szerencsére a lengőajtó hamarosan bezárult mögötte kirekesztve barátnői elmebeteg vihogását.

A boltban, levendula és zsálya illata terjengett. Kagome úgy érezte meg tudna sülni, pedig a légkondicionáló folyamatosan ontotta magából a hideglevegőt. Kellet pár pillanat míg az utca sötétje után a szemei megszokták a hófehéren világító neonlámpák fényét. Nagy levegőt vett és kihúzta magát. Igyekezett a koránál minél idősebbnek látszani. Macska módjára settenkedett a megfelelő polc felé és egy macska fürgeségével kezdett kutatni a különböző árucikkek között.

Hmm… Hideg gyantacsíkok…Tamponok… Terhességi tesztek…

Miközben kutatott hálát adott az égnek hogy az eladó nem tartózkodott a pultnál, ahol eredetileg azt a bizonyos dolgot kérnie kellett volna. Nem tudta hogyan lenne képes ilyesmivel odaállni egy idegen elé. Mi gondolna róla? De akkor is ki kell fizetnie… Nem! Kizárt dolog hogy ő azt megtegye… Inkább elcseni a dobozt.

Ez az! Itt vannak… Szimpla… Extra síkos… Rücskös… Bingo! Extra Nagy… Már nyújtotta remegő kezeit a doboz felé, hogy minél gyorsabban eltűnhessen innen, amikor egy hang a nevén szólította őt. Egy olyan hang, amit a legnagyobb ellenségének sem kívánt volna hallani egy ilyen helyzetben.

- Jó estét Highurashi! – Kagome ijedten összerezzent, majd megsemmisülten fordult a hang gazdája felé.

- Ho-houjo-kun! – vinnyogta elhaló hangon, miközben az arcát elöntötte a jól ismert bíbor szín – M-mit keresel itt?

- A tulaj a szüleim jó barátja, besegítek itt hétvégenként. – mondta egy szégyellős vigyorral az arcán. - Yuka sokszor jár ide mostanában, meglepő, hogy még nem említette neked. Nem adta át az üzeneteimet?

Kagome hirtelen megértette a bosszúvágy éhes szörnyetege felébredt benne és már szimatolt is zsákmánya után…

„Yuka! Tudnia kellet, hogy Houjo itt lesz! Grrr… Amit ezért kapni fog….” – a fejében egymást kergették a vérben gazdag jelenetek barátnője elleni bosszúhadjáratáról, de valójában még mindig tanácstalannak volt. Hogy másszon ki ebből a helyzetből?

- Öhm… Igen. Meglepő… - motyogta zavartan a padlót fürkészve.

- Tudok valamiben segíteni neked? – kérdezte a fiú barátságosan. Kagome egy pillanatig üres tekintettel bámult rá, majd idegesen elmosolyodott.
- Uh… N-nem, én éppen csak beugrottam valamiért – magyarázta miközben ügyetlenül matatott a kezeivel a háta mögött és megragadta az első szilárd dolgot, ami a kezébe akadt. Egy házi Terhességi teszt volt…

Houjo a döbbenettől széles szemekkel bámult rá, de udvariasan nem szólt semmit.

- NEM! – sikított Kagome és úgy hajította el magától a tobozt, mintha égő parázs lenne. Ismét felkapott valamit a polcról. - Én csak ezt kerestem. – habogott kétségbeesetten miközben a kezeiben tartott Lábgomba elleni krémre sandított.

- Öhm értem… Nos az… hatásos… A nagyapám is használja és remekül bevált neki – felelte színpadiasan a kissé meghökkent fiú.

- Um… Értem. Köszönöm. – pirult el újra Kagome „Hogy a fenébe tudnék megszabadulni ettől a fickótól?” – gondolta mikor hirtelen beugrott neki a megoldás.

- Hé, Houjo-kun megnéznéd nekem, hogy a raktárban van-e esetleg egy nagyobb tubussal ebből? Tudod az épület hátrészében… - mondta angyalian mosolyogva.

Houjo elvigyorodott és már indult is a raktár felé.

- Várj itt! Egy perc és jövök! – azzal elrohant. Amint hallótávolságon kívül ért Kagome felsóhajtott, de nem volt ideje kifújni magát, visszafordult a polchoz és már dugta is be a táskájába a kék dobozkát. A nagy sietségben észre sem vette hogy levert egyet a polcról a többi közül.

Már éppen indult volna kifelé amikor Houjo visszaérkezett egy nagy tubus krémmel a kezében.

- Meghoztam! – kiáltott vidáman a kifelé settenkedő lány felé.

- Um… Köszönöm. Meggondoltam magam azt hiszem ezúttal nem veszek semmit – motyogta miközben elsüllyedni készült. – Sayonara! – kiáltott hátra a válla fölött miközben kirohant az üzletből.

Houjo zavartan nézett utána majd letette a pultra a tubust és a polchoz lépett, hogy felvegye a dobozt, amit a lány sietségében levert. Egy pillanatra megdöbbenten bámult a kék csomagolású tárgyra, majd szélesen elvigyorodott.

„Te jó ég!” – gondolta – „Extra Nagy méret? Nem is tudtam, hogy tartunk ilyet… Kezdek tényleg kíváncsi lenni a barátjára!”

Kagome lélekszakadva rohant át az utcán barátnői csoportjáhou ahol Ayumi már a visszaszámlálást végezte.

- Három… Kettő… Egy…

- Épp hogy sikerült Kagome! – nevetett Eri – Mutasd mit hoztál!

- Itt van! – húzta el a száját a lány és durván Yukahoz vágta a dobozt. A három lány összebújt, hogy kicsomagolhassák Kagome szerzeményét. Nem hitték volna, hogy a lány képes és tényleg megcsinálja.

- Bombasiker Highurashi!

- Nem hittem volna, hogy megcsinálod Kago-chan – nyafogta csalódottan Eri.

- Te jó ég! Semmi pénzért nem lettem volna a helyedben…

- Oké oké… Kagome-chan igazán bámulatos vagy, nyertél… - Yuka unottan forgatta a szemeit. – Most pedig menjünk haza együnk egy kis fagyit és nézzünk meg egy Jackie Chan filmet! – azzal el is indult az otthona irányába. Amikor Kagome mézes mázos hangja megtorpanásra késztette…

- Óóóóó Yuka-chan majd elfelejtettem! Találkoztam Houjoval a patikában.

- Oh… Igazán? Micsoda meglepetés… hehe… - nevetett zavartan.

- Igen, nagyon segítőkész volt – magyarázta gonoszan vigyorogva.

- Ott volt? És mit mondtál? – kérdezte szinkronban Eri és Ayumi.

- Hát természetesen elmondtam az igazságot. Hogy az én drága Yuka barátnőm kint vár rám, úgyhogy tíz percem van rá, hogy megszerezzem ezt neki. Nyilván sürgősen szüksége van rá… - Kagome itt már nem állhatta meg és kárörvendő hahotában tört ki és ügyesen kitért a felédobott óvszeres doboz elől. Felkapta a földről és elrohant a ház felé nyomában a felbőszült Yukaval és nevető barátnőivel.

Mikor másnap hazament a doboz ott pihent a hátizsákjában egy cetlivel együtt amin a következő állt:

Kago-chan!

Mivel ilyen bátor voltál és megszerezted a dobozt gondoltam úgy illik, hogy a tiéd legyen. Talán éppen ez a barátod mérete. Ha legközelebb találkozunk, elmesélheted.

Puszi: Yuka

Kagome nagyot sóhajtott miközben a doboznyi extra nagy óvszert bámulta. Nem dobhatta őket a szemétbe, az anyja biztosan észrevenné, így nem volt más választása a fehérneműs fiókjában rejtette el a kék dobozt amíg nem talál valami jobb megoldást az eltüntetésükre.

*

De mikor megpillantotta az Extra Nagy feliratú kék csomagolású tárgyat Inuyasha kezében már nagyon bánta, hogy oda tette ahol a féldémon hozzáférhet.

- Azonnal tedd azt le! – ordított, de abban a pillanatban hogy a szavak elhagyták a száját rájött, hogy a kitörésével nagy hibát követett el. Inuyasha arany szemi gonoszul összeszűkültek és egy önelégült vigyor jelent meg az arcán. Ez a dolog nyilvánvalóan valamiért kínos volt a lánynak és ő határozottan élvezte a helyzetet. A kétségbeesett lány taktikátváltoztatott.
- Egyébként is, hogy mersz a fehérneműim között kutakodni, hentai?!?

Most Inuyashan volt a sor hogy elkomorodjon. Igazság szerint őt csak azért érdekelte a fiók, mert Kagome édes illatát árasztotta. Nem akart perverz lenni vagy ilyesmi, de az ösztönei nem hagyták, hogy tétlenül üldögéljen a lány ágyán a TV-t bámulva miközben ilyen csábító aroma áradt onnan. Az őrületbe kergette őt és valamivel csillapítania kellett kíváncsiságát. Nem számított rá, hogy a lány így reagál majd és fogalma sem volt mit válaszolhatna erre a kérdésre.

Kagome dühösen bámult rá, látszott hogy elvárja hogy feleljen neki. Bár a valóságban bármit megtett volna csakhogy neki ne kelljen megmagyaráznia mit is tartogat magában a kis kékdoboz.

Inuyasha egyik kezével zavartan megvakarta a tarkóját ezzel elengedve a dobozt. Kagome kapva-kapott az alkalmon és még mielőtt a féldémon észbekaphatott volna ellökte tőle a ládát.

Folyt. Köv.