|
7. rész: Egy nap kettesben
2012.06.15. 19:18
A kora reggeli napsütés bevilágítót Sesshoumaru szobájába és megcsillogtatta a démon ezüst fehér haját.
A napnak hátal fekvő Sesshoumaru most megfordult, és összehúzót szemel, belenézet a meleg napfénybe.
Érezte, ahogy átjárja testét a nap éltető sugarai.
Heverészek még egy kicsit az ágyamba.
Gondolta magába és visszafordult a mellette fekvő lányra, aki hátal feküdt neki.
Rátette kezét a derekára és szorosan magához húzta.
Egy kicsit elkezdet mocorogni az ölelésébe, de aztán továb aludt a lány.
Sesshumaru lecsukot szemekel pihent és türelmesen várt.
Alilg telt el pár perc már is mozgolodásra letem figyelmes.
Rin volt az fel kelt az ágyából,nagyot nyújtozot és megdörzsölte kis szemecskéit.
-Hol vagyok?
Kérdezte magától megdöbent arckifejezéssel
Sesshoumaru kinyitotta szemeit és mordult egyet.
Sesshoumaru nagyúr!
Kiáltot fel a kislány ,és oda futot Sesshoumaruhoz.
Kérdöen ránézet a nagyúra aki épp hátal feküdt neki.
Mikor megéreztem rint megfordultam és üresen a szemébe néztem.
Mi baj rin?
Semmi sesshoumaru nagyúr. Rin elgondolkodot egy pillanatra.
Rá nézet a nagyúra és azt mondta neki.
Sesshoumaru nagyúr hogy kerültem ebe a szobába?
Heian hozot be az éjszaka.
A démon ekor felemelkedet az ágyból úgy hogy csak a felső teste látszodot.
Rin legyél halkab mert, felébreszted Heiant.
Hol van Heian?
Hol alszik?
Kérdezte kiváncsian a démont
Elforditotam a fejem és nem feletem neki.
Rin körül nézet és zavartan elmosolygta magát,mikor meg láta Heiant meletem.
Akor elmegyek Sesshoumaru nagyúr hogy ne zavarjak.
Aba pilanatba kopogás halatszot az ajtó túloldalán.
Ki az?
Kérdezte sesshoumaru mérges ridegségel.
Yaken vagyok nagyúram, a te hűszolgád.
Kérlek, engedj be.
Rin enged be yakent.
Már is Sesshoumaru nagyúr.
Kislány oda futot az ajtohoz, és megprobálta eltolni,de valahogy nem akarozot neki sikerülni.
A sokadik probálkozás aztán meg hozta eredményét és az ajtó kitárult.
A kis gnóm beviharzót az ajtón kétfejű botjával és kétségbe esten elkezdete keresni gazdáját.
Sesshoumaru nagyúr hol vagy?
Itt te ostoba!
Szólalt meg Sesshoumaru az ágyából.
A kisgnom elindult Sesshoumaru felé,de amikor megláta Heiant az ágyba megtorpant.
Yaken szemei az alvó nőre szegezödtek aztán nagyúrára.
Elnézést kérek nagyúram amiért meg zavartam.
A nagyúr mérgesen ránézet a szolgájára,de aztán dühe eltünt.
Nem bánom hogy itt vagy yaken.
Legaláb nem kell érted küldenem egy szolgát.
Mért nagyúram?
Kérdezte kiváncsiságtól elcsigázotan yaken.
Vid magadal rint és keres neki valami enivalót.
Iiiigen nagyúram .
Ne dadogj az idegeimre mész.
Igen is nagy uram.
Yaken a kislányra nézet és ezt mondta neki.
-gyere Rin menjünk.
Elindultak az ajtó felé,rin kihuzta tolóajtot és kimentek rajta.
Sesshoumaru felkelt az ágyból és elkezdet keresni egy jó erős kötelet.
Mikor nagy nehezen megtalálta megint gondolataiba feledkezet és inkáb úgy döntöt hogy varázserjével kötözi meg az ajtóhúzot.
A félmesztelen sesshoumaru kecsesen elöre nyujtota karját és elöjöt egyik újából az energia ostora.
Lágyan meg suhintota és körül tekerte a tóló ajtó fogantyúját.
Aztán ki jól végezte dolgát vissza sétált az ágyba.
Le feküdt Heian mellé.
Egy darabig nézte a mennyezetet aztán féloldalra fordult és belenézet Heian nyugalomal teljes arcába.
Az erkély felöl neszt halót és felült az ágyba.
Oda nézet az erkélyre de semmit nem látot,de még érzékelni sem érzékelt.
Vissza tete fejét a párnára,és behunyta szemét.
A nap már magason járt a kék égen.
Itt ott bárány felhők úszkáltak.
Mikor kinyitotam a szemem éreztem Sesshoumaru féltő ölelését.
Nagy nehezen kiszabaditotam magam az ölelésből és ki keletem az ágyból.
Oda mentem a fésűlködöd asztalhoz.
Leültem elé és az egyik fiókból kivetem egy hajkefét,és elkezdtem vele a hajamat fésülni.
Szinte fájt a böröm ahogy fésültem mert már nagyon rég nem vólt rá alkalmam hogy alaposan kezelésbe vegyem a hajam.
Minden egyes végig húzása a kefének egy vissza fojtot kiáltásal végzödöt.
Vigyáznom kelet nehogy fel ébredjen Sesshoumaru.
Miután sikerült szépen meg fésülködnöm és újból lófarokba felkötni hajam,levetetem használt rúhámat és elkezdtem keresni magamnak egy újat.
A szekrényt sikersen megtaláltam.
Drágaságos apukám nem is tudta volna joban eldugni.
Óvatosa kinyitotam a szekrény ajtot és elkezdtem bene kutatni.
Biztos vanak itt női ruhák is.
Gondoltam magamba és még joban bele mélyedtem a szekrénybe.
Nagy nehezen találtam is egy nagyon szép darabot.
Olyan boldog voltam mikor meg látam.
kiráncigáltam a szekrényből az övel együt és joban szemügyre vetem.
A kimono mit találtam rózsaszín volt halvány fehér vírágokal diszitve és egy piros obi volthozá,meg egy tucat kiegésztő.
mire ezt mind magamra veszem?!!
Morogtam önmagamba.
Nagy nehezen neki kezdtem az öltözködésnek.
De csak kezdtem volna öltözni, mert egy ismerős kéz meg ragadta derekam és magához húzót.
Hova készülődsz kedvesem?
Szólalt meg Sesshoumaru szenvedéllyel teli hangon.
Félmeztelen testel hozzá simultam és a fűlébe suktam a választ.
- Elmegyek sétálni.
-Nélkülem?
Nem sesshoumaru nélküled sehova nem menék.
Az útolsó pillanatba felébresztetelek volna és meg várnálak, míg fel öltözöl.
Igen drágám?
Akor most együt fogunk felöltözni.
Sesshoumaru rám nézet és váratlanul meg csókolt.
Egy darabig csak igy összefonodva csokolták egymást.
Amikor már kisé kényelmetlen volt számomra a helyzet amibe csepentem.
Rá néztem sesshoumarura és szinte kértem hogy ereszen el de nem tete.
Enyhe dühvel rá néztem és megkértem hogy engedjen el.
De csak nem engedet.
Ekor olyat tetem amit soha nem tetem volna meg.
Ellöktem magamtól és Sesshoumaru a földre eset.
Azt gondoltam hogy most nagyon mérges lesz rám.
Helyete kajánul elvigyorogta magát.
Ere hátat forditotam neki és elkezdtem öltözködni.
Már csak az obi volt hátra,de valahogy nem boldogultam vele.
Hagyd Heian .
Majd segitek neked azt az övet megkötni.
Sesshoumaru odajöt hozzám és erős határozot mozdulatokal megkötöte az obit.
Csodálkozok rajtad Heian.
Mért csodálkozól ?
Mert nem tudok obit kötni?
Az sajnos kimaradt a tanitatásomból.
Úgyan is töbet jártam férfi kimonoba mint nőibe.
Sesshoumaru ismét elvigyorogta magát.
Akor most meg köthetnéd az obimat.
Sesshoumaru megfordult és hátra adta nekem az obit.
Átkaroltam derákát az obival.
Igyekesztem nem túl szorosra húzni már csak végét kelet megkötni.
Lesütöttem szemem és sohajtotam egyet.
Na ezel kész vagyok.
Most már elindulhatunk egy kicsit levegözni.
Meg fogtam a kezét és elkeztem húzzni az ajtó felé.
Vártam a reakciót vajon mit fogszólni ahoz hogy kézen fogtam.
De nem szólt hozzá semmit.
Hagyta hogy kivezesem a toloajton.
Végig mentünk a folyoson,és a végén beleütköztünk aba a toló ajtoba,ami kivezet a hátsó kertbe.
Sesshoumaru elöre lépet és kinyitota nekem az ajtot.
Kimentünk rajta.-a nagyterasz semmit nem változot.
Jegyeztem meg sesshoumarunak,de nem figyelt rám.
Nagyon elkalandozhatot.
Lementünk az aprólépcsökön és ráléptünk a kiépitet útra,és elindultunk az északi kapu felé.
Útközben sora csodáltam a szebnél szeb vírágzó sakura és magnolia fákat.
Odamentem az egyik magnolia fához hogy meg szagolyam illatózó vírágját.
Meg fogtam az ágat és mélyen bele szipantotam a virágba.
Kisé bebódultam tőle elkezdet velem forogni a világ és összeestem.
Ara ébredtem fel hogy sesshoumaru veregeti az arcom.
Kinyitotam a szemem és tekintetünk össze találkozot.
Mi az mi történt?
Le estél a fáról.
Igen?
Kicsi memoria zavarom let de aztán hamar viszatért az emlékezetem.
Fel áltam földről és mentünk továb sesshoumaruval.
Alig szóltunk egymáshoz csak mentünk mentünk,míg elnem értük az északi kaput.
Látuk hogy egy ör áll a kapu elöt.
Rá néztem sesshoumarura és meg kérdeztem tőle - hogy, megyünk ki a kapun?
Sesshoumaru elmosolyogta magát és azt mondta-Csak bizd rám.
Majd megoldom.
Egy nem várt mozdulatot tet felé és már is a karjába voltam.
Szép lasan emelkedni keztünk egészen a felhökig, és szépen csendesen ki surantunk az északi kapu felet.
Egy darabig szálltunk a felhök közöt közben erösen csimpazkodtam sesshoumaruba nehogy le esek.
Bár ha leestem volna sem let volna baj,mert jó magam is tudom szellnia felhöket.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
