|
6. rész: A múlt igazsága
2012.06.15. 19:17
Az úton végig haladva szembe találtam magam apámmal.
Szomorúan a szemébe néztem, és azt mondtam neki.
- Jó lenne, ha végre elmondanád az igazságot Yoshironak.
Talán akkor békén hagyna, és tovább mentem.
Az úti célom az istálló volt.
Úgy gondoltam vissza térek Rinhez és ott, alszok vele a szalmába.
Már kezdtem magam ki ismerni a palotába, és nagyjából tudtam hogy mi hol található.
Miután meg találtam az istállót bementem.
Nagyon sötét volt bent de ez nem érdekelt és elkezdtem rint és ah unt keresni.
Itt kell valahol lennie annak a karámnak, érzem Rin és ah un illatát.
Na végre meg vagytok.
Öröm ült ki arcomra, mert már kezdtem álmosodni.
Bementem a karámba és lefeküdtem, ah un közelében.
A sárkányló lehajolt és jól szemügyre vet vajon ki az, aki lefeküdt a mellé. Megszaglászott és miután érezte, hogy csak én vagyok felemelte fejét és tovább aludt.
De nem jött álom a szememre, annyira felzaklatót a bátyám.
Az, ahogy nézet rám, ahogy meg csókolt.
Bár csak Sesshoumaru tette volna mind ezt?
Aztán egy nagy sóhaj hagyta el ajkamat, és még egyszer megpróbáltam egy kisalvásra sarkalni önmagam.
Már majd nem elaludtam mikor léptekre lettem figyelmes.
Ez sosem agya fel.
Futott át a fejemen.
Felálltam és vártam hogy kiderüljön, vajon melyik férfit rejti a sötétség.
Feszült várakozással telt el bennem az a pár perc, míg kiderül, hogy ki van a sötétbe. Mikor meg éreztem illatát a férfinak, már tudtam hogy ez Sesshoumaru.
A bennem lévő stressz oldódni kezdet.
***
Beléptem az istállóba azonnal meg éreztem Heian és Rin finoman édeskés illatát.
Elindultam az illat irányába és egyik karámba meg is találtam a kedvesemet.
Ott ált előttem és riadt szemekkel nézet rám.
Mi a baj Heian?
Semmi Sesshoumaru most már semmi.
A sötét istállóba két aranyló szempár nézet egymásra, mély szerelmes öszinteségel
- Mért vagy az istálóba?
- Lejöttem Rinhez.
Itt biztonságosabb, mint bent a palota falai mögött.
Sesshoumaru kíváncsian rám nézet.
Piszkált a bátyád?
- Igen.
Egyszerűen képtelen felfogni, hogy nem szeretem.
- Ezt a sebet az arcodon ö okozta?
- Nem felet semmit csak bólintott egyet.
A seb az arcán mindent elárult.
Tudtam, hogy nem önszántából történt meg a csók.
- Minden rendbe?
Kérdeztem tőle aggodalommal teli hangon.
Igen minden rendbe de mért kérded?
Nem tehetek róla, aggódok érted.
Tudom és jólesik aggodalmad, de szeretnék végre elaludni, mert álmos vagyok.
- Nem alszol itt.
Jelentete ki Sesshoumaru kedves határozot hangon.
Velem jössz a palotába.
- Nem megyek oda vissza.
Túl könnyű préda lennék a bátyámnak!
- Nem, ha a szobámba töltenéd az éjszakát Rinel együtt.
Keresd meg és hozd utánam.
Elkezdtem a szalmába kutatni és nagy nehezen meg találtam rint.
Édes dedként aludt a szalmába.
Óvatosan felvetem és Sesshoumaru után mentem.
Ott várt az istálló ajtónál.
Végig mentünk az udvaron és belopóztunk a palotába.
Jól kijátszottuk az őröket Sesshoumaruval.
Aztán bementünk az előtérbe és onnan fel egy lépcsőn a folyosóig.
A folyóson elhaladva megállt Sesshoumaru egy ajtónál itt vagyunk.
Menj be és fektesd le rint.
Azzal elment és egyedül maradtam a kislánnyal.
Szerencsére nem ébredt fel, amikor letetem, a megvetet ágyára.
Gondosan betakartam és a szobába, lévő félhomályba meg kerestem azt az ágyat, mit Sesshoumaru szánt nekem.
De nem találtam más fekhelyet Sesshoumaruén kívül.
Úgy hogy oda lefeküdtem, és ismét magamra erőltetem az alvást.
Mire visszaért Sesshoumaru addigra már rég aludtam.
Hm Heian elaludt.
Végre lesz egy nyugodt éjszakája.
Kiment az erkélyre egy kicsit gondolkodni.
A hold ezüstösen csillogott a sötét égen be villágitot mindent így Sesshoumarut is.
Mélyen elgondolkodó állapotba volt mikor megérzet egy kezet a mellkasán.
Heian gondolta magába Sesshoumaru és megfogta az ismeretlen kezet.
- Drága sesshoumarum végre visszajöttél.
- Igen visszajöttem Heian.
-Yakent kerestem, de nem találtam meg.
- Talán felébresztettelek?
- Nem Sesshoumaru, nem ébresztettél fel.
Mikor elmentél megpróbáltam ismét elaludni.
Azt hiszem sikerült is egy kicsit aludnom.
De amikor meg éreztem, hogy visszatértél egyből magamhoz tértem, és nem tudtam már visszaaludni.
Pedig olyan álmos vagyok.
- Tudom Heian.
Ott feküdt álmos fejem a hátán és csak némán álltam mögötte.
Szorosan fogtam mellkasát, nem akartam elengedni, de kénytelen voltam.
A szorításom gyengülni kezdet.
A fáradtságerősebb volt akaratomnál a földre zuhantam és ismét mélyálomba szenderültem.
Meg fordultam Heian a földön feküdt.
Olyan békésnek látszót.
Kihinné el neki ezt a megrázó élményt.
Kezdtem már álmos lenni és tudtam, hogy Heian nélkülem, nem tud elaludni, mert nem érezte magát biztonságba.
Felvetem karomba és oda vittem az ágyhoz.
Letetem az ágyra aztán betakartam és lefeküdtem mellé.
Még álmába is beszélt és a nevemet ejtette ki száján.
Sesshoumaru szeretlek.
Elernyedtem mellette egy darabig csak gondolkodtam aztán engem is elnyomott az álom.
***
Hiroshi nagyúr még megfordult Heian után nézet.
Ideje lesz elmondanom az igazat Yoshironak.
Mélyen a gondolataimba burkolózva elindultam megkeresni a fiamat
Egy kis séta után meg is találtam.
A tóparton ált és szomorú tekintettel nézte a tó tükör sima felszínét.
Yoshiro érezte, hogy valaki közeledik.
Biztos az apám gondolta magába és tekinteté az útfele emelte.
Egy darabig nézte az utat aztán vissza, fordította fejét a víz simogató tükrére.
Odaértem hozzá és csak néztem öt a szomorú arcát.
Tudtam, mit érez, mert én is azt éreztem mikor Aya visszautasítót.
Éreztem hogy apám az ki közelit felém, még is levegőnek néztem.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
