|
Balatoni nyár (PART 1) 3. ,4. fejezet
KIRA 2011.12.03. 11:24
3. FEJEZET
Alig értek vissza a hotelbe, a hotel mögötti részről hangzavar szűrődött ki. Sango felismerte a hangokat, és lelkes mosollyal arrafelé húzta barátnőjét. A hotel mögött ugyanis egy kosárlabdapálya lett kialakítva egy sövénnyel elkerített, kis részen. A hátsó bejárathoz közel lett kialakítva, és éppen nagy kosármeccs zajlott. Megálltak az ajtó mellett. Kagome felismerte Inuyashát, amint egy szabadidős fekete nadrágban és egy fehér trikóban, lófarokba összefogott hajjal kosarazik a sötétkék térdgatyában levő Mirokuval, kinek csuklóit fekete csuklószorítók tarkították. Rajta nem volt póló. Mellettük egy 12 éves forma kisfiú ugrándozott rövidnadrágban, trikóban és ugyanolyan csuklószorítókban. Amint hozzá került a labda, a palánkhoz szaladtak, Miroku benyúlt a hóna alá, és a magasba emelte, a kisfiú pedig bezsákolt. Inuyasha természetesen hagyta, majd fáradt sóhajjal a térdeire dőlt. Miroku a levegőben tartva a fiút, diadalittas kiáltással megpördült vele. Mindketten boldogan neveltek.
- Íme a jövő kosaras sztárja: ...
- Kohaku!
Szólt oda Sango erélyesen, mire mindannyian odakapták pillantásukat. Miroku sietve letette a gyereket. Kagome barátnőjére nézett.
- Ismered ezt a kisfiút?
A válasz hamar megérkezett. Kohaku ugyanis eldobta a labdát, és feléjük szaladt.
- Nővérem!
Ugrott Sango karjai közé, aki mosolyogva megölelte. Az értetlen Kagoméra nézett.
- Ő a kisöcsém, Kohaku..
Miroku mosolyogva figyelte a jelenetet, és megveregette Inuyasha vállát, aki lassan felegyenesedve Kagoméra nézett. A lány ettől rögtön zavarba jött. Kikyounak nyoma sem volt.
- Ő ki?
Bontakozott ki az ölelésből a kissrác, és Kagomét kezdte el méregetni. A lány összeszedte a bátorságát, és elmosolyodott.
- Kagome vagyok, veletek fogok dolgozni.
- Te meg mit lazsálsz ott?
Szólt Mirokura anyáskodó hangon Sango, miközben csípőre tette a kezeit. A fiú meghajolt.
- Engedelmével, főnökasszony, szereztem még egy vendéget
Inuyasha bájvigyorral integetett párat, majd vigyorogva kezet fogtak. Kohaku odaszaladt hozzájuk, és hátulról Miroku nyakába ugrott, aki megjátszott döbbenettel kiterült a földön. Sango fejcsóválva karon fogta barátnőjét.
- Magukra hagyod őket pár órára, és máris úgy összemelegednek, mint a testvérek.. gyere, bemutatlak a személyzet többi tagjának.
Az este észtveszejtő lassúsággal telt. Kagome megismerkedett mindenkivel szinte.. kiderült, hogy Kouga is a személyzet tagja, ő a konyháért és a strandos versenyekért felelős. De itt dolgozik még Shima és Koharu is, akik -mint Sango szavaiból kiderült-, törzsvendégek Miroku ágyában. Kagura leginkább a szobák tisztán tartásáért, és a szellőztetésért felelős, Shippo pedig Kohaku legjobb barátjaként segít megnehezíteni a nagyok dolgát. Az este gyorsan elszállt, és miután minden egyes pontját megismerte a hotelnek, és a feladataival is tisztába került, rájött, hogy egész könnyű megszeretni ezt a helyet. Ugyan személyzeti szobát kapott csak, az sem nevezhető rossznak, vagy kicsinek. Egy puszival elváltak Sangotól, és este 22 órakor elindult lefeküdni. A kulcsot csilingeltetve ballagott a folyosón, mikor belefutott Inuyashába. Megtorpant, zavarában jobbra lépett, hogy kikerülhessék egymást, de a fiú is pont ugyanarra lépett. Egyszerre léptek ki megint balra, aztán megint jobbra, majd zavart nevetéssel Inuyasha megfogta Kagome vállait, és átfordult vele.
- Jóéjt..
Mosolygott rá, Kagome elvarázsolódva megbiccentette a fejét.
- Holnap találkozunk..
A fiú mégegyszer elmosolyodott, majd eltűnt a folyosón, a lány pedig tovább csilingeltetve a kulcsot tovább indult. Inuyasha a Kikyou erősködésére kibérelt nászutas lakosztályhoz liftezett, Kagome pedig elfoglalta a földszinti személyzeti szobáját.
Sango a Balatoni Hullámok Hotel teraszán ücsörgött, egy kempingszékbe belesüllyedve. Mellette 2 kiürült sörösüveg csücsült, a kezében szorongatta a harmadikat. Miroku nevetését hozta erre a szél, melyet követett Shima pajkos sikítozása, s az ajtó dörrenése végleg megadta a gyászos csendet a hotelnek. Sango keserű pillantással nézegette a sötét, kiürült strandot a víz fodrait megvilágító holdfényben. Imádta ezt a hotelt, hisz rengeteg ablaka nyílt a vízre.. lehunyta a szemeit, és ismét meghúzta az üveget.
Gyönyörű reggelre virradt a hétfő. Kagome álmosan nyújtózott egyet a jó puha ágyában, és átfordult a másik oldalára.
- Még 5 percet..
Nyammogott kényelmesen, de kíváncsiságát nem bírta legyőzni, így az órára sandított. 8:05. A felismerés belehasított minden végtagjába. Neki már 6 óta dolgoznia kéne!!! Sebesen kiugrott az ágyából, magára ráncigálta zöld-fehér felszolgálói blúzát és egy ugyanolyan mintás szoknyát, hisz ma ő kezd a csengőnél. Belebújt a fekete magassarkúba, és már süvített is ki a folyosóra. Végigkopogott az előcsarnokon, mikor meglátta azt, akibe ma reggel semmi pénzért sem akart belefutni... Inuyasha Kikyouval az oldalán, strandcuccokkal lépett ki a liftből, Kagome pedig nem tudott jobbat, így elbújt egy nagy, cserepes virág mögé, és leguggolva összegömbölyödött. A páros nem vette őt észre, valaki viszont megkocogtatta a vállát. Sikítani akart, de látva hogy csak Miroku az, megkönnyebbült sóhajjal felegyenesedett, s mintha mi sem történt volna, megigazgatta a virágnak néhány levelét. Ahogy Inuyasha és Kikyou eltűnt az üvegajtó túloldalán, Miroku felé fordulva mélyen meghajolt.
- Elnézést kérek amiért elaludtam!
- Semmi gond, Sango beugrott helyetted.. nem akart felébreszteni - Miroku kedvesen mosolygott.
Kagome hálás biccentéssel ott hagyta a fiút, és a pult felé rohant. Sango épp egy elegáns, fekete-fehér egyrészes ruhában adott ki egy szobát, majd Kouga felé fordulva elmagyarázta, hova teheti a 17-es szoba szennyesét. Kagomét meglátva boldogan integetett neki. A lány azonnal mellette termett, és ismét meghajolt.
- Sajnálom, amiért elaludtam!
- Nem probléma, ez csak az első napod..
Mosolygott rá barátnője, és átadta neki a terepet. Tegnap már elmagyarázta, hogy bánjon a pénztárgéppel és hogyan adhat ki szobát, megmutatta neki a vendégkönyvet és a füzetet is, amiben a vendégeket listázzák. Így nyugodt szívvel hagyta magára Kagomét.
10 perccel dél előtt jár az idő. Kagome fejében csak az járt, hogy még 10 perc, aztán a mai műszaknak vége is.. és az esti munkákig nyugodtan körbenézhet a strandon. Merengéséből az ajtóban felbukkanó Inuyasha-Kikyou páros szakította ki. Erős kísértést érzett arra, hogy lebukjon a pult alá, de nem hagyhatta cserben még egyszer Sangoékat, így kihúzta magát, és igyekezett bájos maradni. Ahogy a páros odaért, Inuyasha nem titkolt vigyorral méregette új ruhájában, ami a lánynak sehogysem tetszett. Kikyou lenéző fintora viszont még annál is bosszantóbb volt.
- Mivel szolgálhatok?
Sürgette a párost a kényelmetlen helyzet közepén, mire Inuyasha észbekapott.
- A 67-es szobakulcsot, légyszi
Kagome bólintva elfordult, ezt kihasználva Kikyou mohón szájon csókolta Inuyashát, aki nem tudta ezt mire vélni. A lány visszafordult, és kis híján elejtette a kulcsot. Nem értette, miért kapja el a féltékenység.. nem is ismeri Inuyashát! A fiú kezébe nyomta a kulcsot.
- Tessék!
- Csinos a rucid, szivi
Kacsintott rá Kikyou gúnyos mosollyal, majd Inuyashát maga után húzva eltűntek a liftben. Kagome ököllel a pultra csapott.
- Öntelt némber!
- Naa, nyugi!
Kouga felemelt kezekkel közeledett felé.
- Baj van?
- Nem semmi..
- Ok. Jöttem felváltani
Kagome elégedett sóhajjal kimászott a pult mögül, Kouga pedig a helyére sietett. A lányra mosolygott, ami nagyon jól esett Kagoménak.
- Este műszak után eljössz velem sétálni? Ismerek egy jó helyet
A lány nem tudta mire vélni a meghívást, így némi habozás után, de rábólintott.
- Szívesen!
4. FEJEZET
- A fene egye meg!!
Morgolódott Sango, de sehogysem fért hozzá a kilincshez. Még a lábával sem tudta kinyitni az ajtót, mert a hatalmas ágyneműk takarásából ki sem látszott, nem hogy még a térdét is felemelje.. fordult jobbra, balra, s egy sóhajjal feladta volna, mikor megjelent a hősies Miroku, és ajtót nyitott a mosószobába.
- Köszönöm, Miroku
Mosolyodott el a lány, besietett az ajtón, és az egyik mosógép tetejére rakta a nagypárnákat. Megkönnyebbült sóhajjal megtörölte a homlokát. Miroku bement utána és az ajtófélfának dőlve figyelte. Sango hátranézett rá.
- Segíthetek valamit?
- Kagura összetört egy vázát, így elment a városba venni egy másikat.. addig beugrottam a helyére.
- Rendben
Bólintott a lány, de fel se tűnt neki, hogy a nagy pakolásban a szoknyájára ráboruló, fekete kötény pántja kikötődött. Miroku odalépett mögé, és elkapva a derekát magához húzta. Sango teljesen elvörösödött.
- Ne mozogj
Szólt rá a fiú, és sitty-sutty bekötötte a kötény pántját. Sango hálás biccentéssel ellépett volna tőle, de Miroku a csípőjénél fogva visszahúzta, s szorosan átölelte hátulról a derekát. A lány fülig elvörösödve próbált menekülni.
- Mit csinálsz..? Mennem kell dolgozni, még hátramaradt pár szoba! Miroku!!
Emelte meg a hangját, mire a fiú keze becsúszott a szoknyája alá. Visszafojtott lélegzettel lehunyta egy pillanatra a szemeit, s hagyta hogy a fiú keze combja belső oldalát simogassa, de aztán erőteljesen letolta magáról a kezeket, és az ajtó felé iszkolt.
- Később találkozunk!
Nem nézett hátra, kifordult az ajtón, és eltűnt a fiú szemei elől. Miroku zsebre dugta a kezeit, és egy sóhajjal lassan elmosolyodott.
~Majdnem megtört..~
Kagome a ruháit próbálgatta az esti randira, mikor kopogtattak az ajtaján. Biztosra vette, hogy Sango az, hisz megkérte hogy az esti meló végeztével ugorjon be hozzá segíteni a ruha kiválasztásában.
- Bújj be!
Szólt ki, mire az ajtó kinyílt. Egy szál fehérneműben ácsorgott a tükör előtt, de mivel nem kapott választ, megfordult.
- Mi az Sango?
Meglepetésére nem barátnője állt ott, hanem Inuyasha. A fiú egy egyszerű farmerben és fehér pólóban nézte a lány gyönyörű testét, kigúbadt szemekkel, nagyokat pislogva, majd észbekapva sietve elfordult.
- Őőőizé, csak gondoltam hogy megnézem mi van veled..
Birizgálta az ajtó kilincsét a fiú, miközben Kagome sietve felöltözött egy szoknyába és egy blúzba.
- Készülsz valahova?
Inuyasha az ágyon heverő ruhákra nézett. Kagome bólintott.
- Sango kölcsönadta néhány ruháját.. randim lesz
Válaszolt a lány közömbösen, miközben a tükör előtt állva próbálta felfogni a haját. Inuyasha megfordult.
- Randid?? Kivel?? - kelt ki magából, de a lány közömbös maradt.
- Kougával.. elmegyünk sétálni.
- De.. de.. de.. sötét van!
Tiltakozott a fiú gyerekes felháborodással, mire Kagome végre ránézett. Inuyasha nagyot nyelt.
- Zavar?
- Miért zavarna? Azt csinálsz amit akarsz
Durcáskodott a fiú, de ahogy Kagome visszafordult a tükörhöz, felsóhajtott.
- Szerintem ne kösd össze a hajad..
- Hm?
- Jobban tetszik, ha kibontva hordod
Vont vállat a fiú, s kisétált a szobából. Kagome sokáig nézte a becsukódott ajtót.
Sango, miután mindent kétszer leellenőrzött a hotelben, ismét kiült a megszokott székébe a teraszon, és nézegette a vízpartot. Most nem hozott semmilyen innivalót.. felnézett az égre, és elhúzta a száját. Sötét felhők gyülekeztek, nem csak irónikusan. Vihart mondtak ma éjszakára, nem is kicsit.. ez gyakori errefelé. Egyik nap tombol a nyár, aztán minuszok repkednek a viharos szélben, másnap meg folytatódik tovább a forróság. Aggódott egy kicsit Kagome miatt. Nem helyeselte, hogy vihar idején sétálni mennek a vízparthoz.. miért nem mennek randizni egy kávézóba? Megcsóválta a fejét, és lassan felállt a székéből. Jobb dolga úgysincs, randira őt senki sem hívta.. hát akkor ő is elmegy sétálni.
Kouga a hotel falának dőlve várt. Kagome pontban 22 órakor kilépett az üvegajtón egy miniszoknyában és egy blúzban, kibontott hajjal, kedves mosollyal. Kougának elakadt a lélegzete.
- Gyönyörű vagy..
Nyújtotta a karját a lány felé, aki zavartan belekarolt. Nyugodt sétával lépkedtek be a strandra, és elindultak a víz mentén. Kouga egy, a vízbe mélyen benyúló, cölöpök által kialakított kis fa hídra vezette a lányt. Innen szoktak beugrálni a fiatalok a vízbe, emiatt nem kerítették körbe korláttal, így Kagome igencsak félt, főleg így, hogy egy vihar állt az ajtóban. Kouga látta, hogy a lány nagyon nézi, merre mennek, így átkarolta a vállait. Szuper, mert így Kagome nemcsak hogy félt, de már zavarban is volt. A kis "híd" elkanyarodott balra, majd végetért. Itt már volt egy pici korlát, ami kb. térdig ért, de ez is csak azért, hogy élvezetesebbet lehessen ugrálni. Kagome nekidöntötte a térdét, és máris jobban érezte magát.
- És ilyen fiatalon miért engedtek el a szüleid egyedül egy teljesen másik országba? - kíváncsiskodott a fiú
- Már az agyukra mentem otthon a folyamatos kalandvágyaimmal.. így felraktak egy buszra, ahonnan elméletileg csak le kellett volna szállnom, de a sors nem így rendelte.
- Én hálás vagyok a sorsnak, mert így megismerhettelek..
Mosolygott elbűvölően a fiú, amitől Kagome jobban érezte magát.
~Nem tudom mi volt ez az Inuyasha lázam, de Kouga nagyon rendes srác. És ő legalább észreveszi a közeledésem!~
Merengés közben a fiú vállára hajtotta a fejét, aki büszkén kihúzta magát, és szembefordította magával a lányt.
- Kagome.. -a lány elvörösödve nézett fel a szemeibe- ..tudom, hogy csak tegnap ismertük meg egymást, de nagyon bejössz nekem..
A lány tudta, hogy most el kéne olvadnia, de valami mégis más volt. Jól estek neki ezek a szavak, de mintha valami hiányzott volna.. talán ez a gondolat váltotta ki belőle az undort, amikor Kouga az ajkai felé hajolt. Szerencsére az ég dörrent egyet, és elkezdett zuhogni az eső. Mindketten behúzták a nyakukat.
- Menjünk vissza
Karolta át sietve Kouga a lány vállait, és visszafutottak a hotelbe. A fiú elbúcsúzott egy homlokcsókkal a bőrig ázott lánytól, és elsietett a szállása felé. Kagome is elindult volna, de egy hang a pult felől megállásra késztette.
- Milyen jól összemelegedtetek..
Kagome megállt, és dacosan Inuyashára nézett, aki odament hozzá.
- Kouga nagyon kedves srác!
- Azt láttam, imádja a homlokodat..
Sóhajtott szemforgatva a fiú, mire Kagome mérgesen összepréselte az ajkait.
- Legalább nem foglalt!
Vágta a fiú fejéhez, aki meglepődve pislogott párat, majd a száját elhúzva megfordult, és a lift felé indult. Kagome egy sóhajjal a füléhez nyúlt, majd meglepődve kitapogatta a másik fülét is.
~Hogy lehetek ilyen szerencsétlen?! Elhagytam valahol az egyik fülbevalóm! Áh, biztos amikor Kougával sétáltunk és eleredt az eső.. jajj ne, ha reggelig várok, tuti nem találom meg!~
Kinézett a zuhogó esőre, majd eltökélt arcot vágva kirohant. Pont akkor, amikor egy villám megvilágította az egész előcsarnokot.
Sango a hajából csavarta ki a vizet, miközben a könyökével felkapcsolta a mosodában a villanyt. Ám a látványtól meghökkenve meg is tántorodott. Miroku az egyik mosógépnek dőlve csókolózott Koharuval. Az öltönye félig ki volt már gombolva, ujjaival a lány blúzának gombjainál matatott, s amint az összeset kigombolta, benyúlt a melltartójához. Sango megköszörülte a torkát, mire riadt galambként ugrottak el egymástól.
- Sango!
Vigyorgott Miroku rúzsfoltos ajkakkal és arccal, kócos hajjal, idétlenül álló nyakkendővel és agyongyűrt zakóval. Mint egy másnapos vőlegény.. Koharu zavartan mosolygott. Sango a földet pásztázva hátradobta a haját.
- Nem akartam zavarni.. már megyek is..
- Várj!
Kapta el a karját a fiú, és visszahúzta. Sango szikrázó szemeit látva azonban egyből el is engedte.
- Nem akarom végignézni, ahogy felfaljátok egymást! További jó szórakozást!
Biccentette meg a fejét, és kirohant a viharba azon az ajtón, amelyiken bejött. Miroku értetlenül nézett utána, hisz nem értette, min kapta fel a lány ennyire a vizet.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
