| ~ A Múlt Árnya : 10. fejezet: A szabadságba született gyermekek II- Beköltözés a palotába |
10. fejezet: A szabadságba született gyermekek II- Beköltözés a palotába
2012.06.15. 19:22
Bementünk a palota halljába szörnyű látvány fogadott, mindenütt több száz éves por hevert tele pók halókkal.
Ide fogom szülni a gyerekeinket?
- Futott át a fejemen.
Sesshoumaru észrevette aggodalmat és nyugtató tekintettel rám nézett.
Ne aggódj, mire eljön az időd addigra itt minden más lesz. bólintódtam egyet és tovább mentem a szobánk felé.
Felmentünk egy nyikorgó lépcsőn és elfordultunk jobbra.
Egy tolóajtónál meg álltunk és Sesshoumaru kinyitotta nekem az ajtót.
Az erkély ajtó be volt csukva és vaksötétség fogadott minket, ezért besettenkedtem és kinyitottam.
Lett némi világosság a szobába.
A látvány önmagáért beszélt.
Elég keserves állapotba volt, mint egy kripta úgy nézett ki.
Tele pókokkal és az általuk szőtt hálókkal.
Összeszűkítet szemekkel Sesshoumarura néztem és ara gondoltam, hogy keresnem kell egy jó hosszú nyelű portörlőt.
Mire gondolsz Heian?
Ki szeretnék takarítani Sesshoumaru.
Hagyd azt a szolgák majd meg teszik, csak még felkell kutatnom néhányat.
Kimentem az udvara- körbeszimatoltam és elindultam az istálló felé. – meg álltam az ajtóba.
Elkiáltottam magam. –Yaken hol vagy? Kis gnom kirohant az egyik karámból, és Sesshoumaru felé rohant.
Nagy igyekezetébe még hasra is eset a nagyúr előtt.
A nagyúr haragosan ránézett a gnom térdre ereszkedve hajlongani kezdett.
- Sesshoumaru nagyúr elnézésedet kérem az ügyetlenségemért.
A nagyúr nem mondott, semmit csak lenézett a gnómra és mélyen dörgőhangon megszólalt.
-Yaken feladatom van a számodra.
- Menj el a legközelebbi keleti faluba és szedj össze néhány démonszolgát.
Yaken felnézett a nagyurra és megszeppent hangon ezt mondta.
- De nagyuram, Rinel mi lesz?
Sesshoumaru elmosolyodva Yakenre nézet- Veled megy és ha valami baja esik akkor a tulajdon két kezemmel foglak felaprítani.
Yaken dadogva meg hajolt Sesshoumaru elöt-Íígen is nagyuram.
A gnóm felállt és visszatért a karámhoz. - Gyere rin dolgunk van. - Mi Yaken mester?
Sesshoumaru nagyúrnak szolgákra van szüksége és minket bízót meg azzal hogy keresünk neki néhány szolgát a kelti falvakba.
- Rendbe akkor menjünk,- széles mosolyra nyílt a szája a kislánynak. - elindult kifelé.
Kimentek az istállóból, végig sétáltak az udvaron.
Nem akarjátok magatokkal vinni, ah, unt?
Yaken zavartan a nagyurra nézett. De nagyuram, - és visszasétált a sárkány lóhoz.
Így még is csak könnyebb.
Igen nagyuram, hálásan köszönöm-Ne hajlongj itt indulás gyerünk!
A kis gnóm és Rin elindult a legközelebbi keleti faluba.
Némán lestem a lépteiket és eltűnődtem, hogy milyen rég is vanak velem.
A kicsi Rin már nagyot, nőt, de még mindig az a aranyos kedves kislány volt a szemembe.
Visszasétáltam Heaianhoz rányitottam az ajtót.
A kezébe egy hosszú bot volt, amivel megpróbálta leszedni a pókhálókat.
Viszonylag sikeresen.
-Mondtam neked, hogy hagyd a takarítást.
Nem Sesshoumaru nem bírom elviselni ezt a förtelmes látványt.
Ragaszkodóan ránézett és egy váratlan mozdulattal magához rántotta az asszonyát a megnyúlt prémje segitségével,és ajkára csókot lehelt.
- Pedig nem fogsz itt dolgozni.
- alaposaban végig vizsgálta a szobát, hm, látom, haladsz ne segítsek gonosz vigyor ült ki Sesshoumaru arcára.
- Nagyon vicces drága nagyuram, de nincs szükségem segítségre.
A nagyúr csak bólintott egyet és eleresztette asszonyát.
Ma kint alszunk a kertbe.
Rendbe Sesshoumaru ahogy óhajtod, te kint aludhatsz,de én itt bent maradok.
Te azt csak gondolod édesem, -sejtelmesen elmosolyodott, és kiment a szobából.
Összeráncoltam a homlokom és tovább takarítottam a szobát.
A nap kezdet nyugovóra térrni , s fáradtan leültem az egyik tatamira.
Nagyot sóhajtottam,-Na ezzel is készen vagyunk ennyivel kevesebb marad a szolgáknak.
Az udvar felöl hangokat halottam.-kimentem,és lenéztem az udvarra.
Pont akor jött meg Rin és Yaken .
Mellettük volt még négy démon is.
Akik vállalták hogy a nagyurat fogják szolgálni, életük végéig.
Sesshomaru épp a hátsó kertbe gyönyörködöt mikor meghalotta a gnóm szolga hangját.
Bement a teraszra és onnan a hallba.
méltoságteljesen kiment a főkapun,ránézett Yakenre - Nagyúram ezek a szolgák vállalják a szolgálatot és örök hűséget esküdnek neked. - Nem kell nekem hűséget fogadni. - De nagyúram?!
Semmi de Yaken.
igen is nagyúram. akor felvannak véve?
Igen . mostantól a palota alkalmazottai.
Még útoljára végig mértem a szolgákat aztán elindultam befelé.
-nagyúram szólalt meg egy szólga- mikor kezdünk?
Meg fordultam és dühösen a lányra tekintettem .- Yaken ! villágosicsd fel a kisasszonyt arról hogy mit lehet és mit nem. - igen is nagyúram. hajlongot Yaken és a szolgák felé fordult.
Sorra elkezte mondani a szabályokat amiket bekellett tartaniuk.
megértettétek fortyant fel a kisdémon hangja.
szolgák válaszként megbicentették a fejüket – tehát holnap kezdetek első feladatotok az lesz hogy kitakaritsátok a palotát.
Estére mindenek fénylenie kell főleg a nagyúr és az úrnő halószobájának ,és ha nem akartok a szabadba aludni akor menjetek az istállóba. ezel yaken magukra hagyta a szolgákat.
A szolgák elvonultak az istáloba és bevonultak egy tiszta karámba.
Ma itt fogunk aludni, de biztos van szólga szállás is a palotába. majd holnap kitakarítjuk,-mondta egy határozott de szolgálat kész hang.-De apám hogy sűlyedhetél ilyen mélyre hogy szólgának álits be minket!! –háborod fel egy vékony kecses kisé arogáns hang. a családfő mérgesen lányára nézet. Sértő ez hang nem kisasszony?! Nem tehetünk aról hogy elszegényedtünk és most szólgaként kell léteznünk. anyád úgyan úgy szenved mint a bátyád,de egy hangjukat nem hallani. Törödj bele sorsodba! a lány elgondolkodott.-De igen apám-igazad van mint mindig. meghajolok bölcsességed elött. Te most gunyolodsz velem Sayako? nem apám. széles mosoly jelent meg a lány arcán. Na jó hagyuk lányom. mi van enni? – Hát nem tudom-és anyjára tekintett. Katsuyo mi a vacsora? Ismételte meg a kérdést a családfő. Katsuyo elkezdett matatni a kis összekötőtt zsákjukba. –Egy kis szellem kenyér. ami természetesen sokban különbözőtt az emberi kenyértől-de nekik, ez kenyérnek számitott a szaga emberi érzékeléssel számítva förtelmes volt ahogy az íze is-de nekik a mennyország mindenki kapot egy darabot belőle és vidáman elkezték majszólni miútán jól bevacsoráztak ,elnyúltak a meleg,puha szalmán ami hamar álomba ringatta a családot.
***
Sesshoumaru bement a palotába meglesni asszonyát vajon mit csinálhat.
Titkon reménykedett benne tán elaludt és akkor könnyedén ki tudja majd vinni a kertbe ahol már Yaken és Rin mindent elrendezett és a tűz is ropogott.
Heian ott feküdt a tatamin öszegömbölyödve és mélyen aludt ekkor Sesshoumaru váratlanul a karjába kapta és lement vele a kertbe óvatosan lefektette a földre és gondosan betakarta.
Rin nagyot nyújtózót és odabújt Heianhoz , hogy ne fázón az éjszaka folyamán.
Sesshoumaru leült a tűz mellé és sejtelmes szemekel nézte a lángjait azon járt a feje vajon minden rendbe lesz folyton azon aggodott hogy vajon nem találnak e rájuk a nekok egy ideig töprengett, aztán felnézett, az égre ahonnan milliónyi csillag nézet rá vissza végre itthon vagyok gondolta magába.
Visszatekintet a tűzre aztán Heian mögé feküdt, szoros könnyedséggel átkarolta és közbe a tűz kialvó izzóparázsára tekintett feje visszadőlt a földre és mély álomba szenderült.
Másnap reggel kinyitottam a szemem, meglepődve tapasztaltam, hogy kint fekszem a kertbe.
Rin még aludt és a mögöttem fekvő Sesshoumaru is.
Óvatosan felkeltem és elindultam a palota írányába,feléptem a teraszra és bementem a palotába
a szólgálók már serényen dolgoztak a konyhába kétt démon-aki meglátak és méyen meghajoltak.
Úrnőm!!!
bicentetem a fejemel és megkérdeztem tölük hogy áll a szobánk.
Egész jó állapotba találtunk rá.
Nem is volt benne pókhálló
selytelmesen elmosolyodtam még szép hogy nem volt amennyit tudtam annyit leszedtem.
A szólgák szeme kikerekedet,-de hát úrnőm ilyen állapotba nem is szabadna dolgoznia.
Elmosolyodtam lehet, de nekem jól eset már csak ki kell festeni és új paravánokat kell hozzatni-új ágyak és mi egymás, ami egy felújításra váró palotához kell.
Szóval még sok dolog vár ránk a palota védelmét is meg kell szervezni erre majd egy férfira lesz szükség neki kell démonokat és embereket toboroznia.
Ezt mind meg kell még csinálnunk szörnyedt el Katsuyo és az arcához kapta a kezét
úgyan már anyám ne szörnyedj, el inkább néz a tejre mingyá kifut
akor te meg minek vagy itt, ha nem figyelsz rá!!
Elkuncogtam magam-ne veszekedjenek még a végén bajuk lesz tovább mentem a szobánk felé.
Megáltam a tólóajtó elöt kinyitotam-bementem rajta. Egy fiatal fiú volt ben aki épp arra készült hogy valami szint adjon a szobának.
Áh, úrnőm-mélyen meghajolt elöttem remélem ez a szin jól lesz a nagyúrnak és az úrnőnek is.
Igen jó lesz és elkeztem nézegetni a falat.
Még a mainap rendezék be a szobát új butorokkal igen meg lesz úrnőm.
a többi az ráér azal nem kell annyira sietni, mert még 4-hónapom van hátra a szűlésig de adigra mindenek készen kell lennie.
A fiú megértően bólogatott. Most mennem kell-kimentem a szobából.
Elindultam vissza a kertbe Sesshoumaru még biztos lustálkodik, futott át a gondolat a fejemen és tovább ballagtam a terasz felé kimentem a kertbe és követve Sesshoumaru és Rin illatát rájuk találtam.
Ilyen ötösöm hogy lehet –Sesshoumaru még húzta a lóbört és Rin is aludt.Rinen nem csodálkzom de Sesshoumaru?! Mindig előbb fenn szokott lenni mint én most meg grr ez nem igaz letérdeltem elé és ránéztem Sesshoumaru érzékelte, hogy megjöttem és kinyitota az egyik szemét.
Mi az mi történt?-kérdezte tőlem álmos hangon.
Semmi csak nemsokára dél és te még mindig alszol.
Összeszükitete szemét felnézet az égre a nap valóban magasan járt már gondterhelten vette tudomásul hogy átaludta az egész délelöttöt. Rin ekkor elkezdet mocorogni és kinyitotta szemét.
Jó reggelt és nyújtózott, egyet. Nem jó reggelt mondta Sesshoumaru a kislánynak és ekkor Yaken is meg mozdult és felkelt. De rossz a hangulata Sesshoumaru nagyúr nem mondott semmit csak szótlanul felállt és rendbe szedte magát. Rin a prémemről szállj le! Oh, elnézést nagyuram és lement a prémről a kislány. Sesshoumaru felvette és visszahelyezte a vállára. Yaken maradj itt és csinálj rendet, ugyan már Sesshoumaru én már megnéztem őket és mindent rendbe találtam.
Nagyszerű helyettem rendezkedtél? Igen miért baj? Nem, nem baj.
Ma estére kész lesz a szobánk, és végre szobába fogunk aludni, felcsillantak aranyló szemeim.
Sesshoumaru el mosolyodott és rá tekintett utána a hasamra.
Mennyi ídő van még hátra?
Három gyönyörű hónap.
Sesshoumaru bólintott, egyet.
Viszasétáltunk a palota falai mögé.
Megnéztük a szobánkat már csak a bútorok hiányoztak belöle azok még az udvaron voltak ,de már el kezdték őket felhordani elégedett, szemmel ránéztem a szobára aztán pedig Sesshoumarura.
Tekintete nyugodt volt és csillogót az örömtől.
Nem szólt semmit csak megfordult és maga után vonszolt.
Lementünk az udvara felkapót az ölébe és a levegőbe emelkedtünk.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
