|
7. rész: Ajándék Kagomének
2012.06.16. 21:07
Erre Inuyasha teljesen vörös lett, és Kagome is. A többiek InuTaishouval az élen pedig óriásit nevettek. Inuyasha csak ennyit préselt ki magából:
-
Na de apa! Kagome még nagyon fiatal ahhoz, hogy gyerekeket szüljön…
-
Az ő korában mások már anyák. Na jól van, nem akarlak sürgetni benneteket, de már jó lenne egy kicsit babázni…Tudjátok én olyan szellem vagyok, akinek vannak érzései.
-
Jól van apa, különben is még ez nekünk nagyon kínos. Eléggé friss még a kapcsolatunk…
-
Oké, oké én csak érdeklődtem, mikorra tervezitek. – mentegetőzött InuTaishou.
Kagome eközben már olyan vörös volt, mint a paradicsom.
-
Azt hiszem, én sétálok egyet. – állt fel Kagome.
-
Veled megyek, még nem vagy olyan jól. – ajánlotta fel Inuyasha.
-
Rendben.
A pár kiment az ajtón, egyenesen a Szent Fa felé.
-
Soha nem gondoltam volna. Hogy az apám egyszer visszatér. – mondta Inuyasha.
-
Én sem. Meg azt sem, hogy unokákat szeretne. – mondta Kagome még mindig vörösen.
-
Ugyan, Kagome ne húzd fel ennyire magadat rajta. Elvégre itt már régen anya lennél. Én tudom, hogy ez nálatok másképpen megy, még csak most lettél nagykorú.
-
Igen.
-
Ugye tudod milyen nap van holnap? Ez hülye kérdés volt, persze, hogy tudod…
-
Holnap lesz három éve, hogy találkoztunk.
-
Igen, holnap van a születésnapod. Szeretném, ha itt ünnepelnénk meg. A Szent Fa alatt.
-
Ugyan Inuyasha nem kell akkor dáridót csapni.
-
Dehogynem! Egy csomó dolgot meg kell ünnepelnünk. Na gyere, menjünk vissza, mert kezd hűvös lenni.
Ezzel a pár kézenfogva visszament a kunyhóba. Még egy kicsit ünnepeltek, majd mindannyian lefeküdtek aludni. Úgy hajnaltájt InuTaishou arra ébredt, hogy valaki bökdösi.
-
Apa! Apa! Ébredj! – suttogta Inuyasha.
-
Mi a baj, fiam? – kérdezte Inutaishou majd egy hatalmasat ásított.
-
Holnap van Kagome születésnapja. Szerinted mit adjak neki?
Erre a szóra InuTaishou rögtön felült.
-
Megvan még az a ház, ahol anyáddal laktatok kiskorodban?
-
Talán meg…de biztos már tiszta rom.
-
Vezess el oda.
-
Jó, de siessünk, mielőtt Kagome felébred.
Ezzel Inuyasha kilopakodott, nyomában az apjával. Mikor aztán kiértek, mint a villám úgy elkezdtek szaladni. Nem lehetett mást látni, csak hol egy piros foltot, hol egy fehér prémdarabot. Gyorsan odaértek a kunyhóhoz. Inuyasha meg is lepődött, ugyanis a kunyhó nagyon jó állapotban volt. Mindketten bementek.
-
Mond, melyik volt édesanyád szobája?
-
Ha jól emlékszem az ott. – bökött az egyik ajtóra Inuyasha.
InuTaishou bement, nyomában a fiával. Körülnézett a szobában. Nem volt valami luxuslakosztály. Egy ágy, egy asztal, székkel és tükörrel, valamint egy szekrényféleség. A idősebb kutyaszellem odament a tükrös asztalhoz és felvett egy dobozkát. Felvette és odaadta a fia kezébe.
Inuyasha kinyitotta, majd egy lágy dallam csendült fel. A dobozban egy pár táncolt a dallamra. Egy ezüsthajú fiú és egy feketehajú lány. A dallam szólt egy darabig, majd a táncoló pár felemelkedett és felbukkant alóluk egy csodaszép gyűrű. Inuyasha szóhoz sem tudott jutni.
-
Ezt még én adtam anyádnak, amikor utoljára találkoztunk. Már terhes volt veled és a végén is járt.
-
És ezt adjam oda Kagomének? Biztos vagy benne?
-
Igen.
-
Rendben. Köszönöm apa.
-
Nagyon szívesen.
Ezzel visszamentek a faluba. Még eléggé korán volt, ezért Inuyashának volt ideje egy kis meglepetésre. Az utat a Szent Fáig végigszórta rózsaszirmokkal, majd ő maga felmászott a Szent Fára.
| |