Innentől már nem bírta tovább és elkezdett rohanni. Nem tudta merre fut, csak futott. Inuyasha meghallotta és otthagyta Kikyot, aki hiába kiabált utána. Inuyasha elment amellett a fa mellett, aminél előbb Kagome állt és megérezte a lány illatát.

- Kagome….- suttogta. – Sajnálom.

Kagome addig futott, míg sötétben elérte a kutat. Beleugrott és máris a saját világában volt. Az ő világában nappal volt, így Kagome megkérte a nagyapját, hogy amilyen gyorsan csak tudja, pecsételje le a kutat ismét a varázsigék segítségével. A nagyapja szívesen megtette, bár nem tudta miért kéri ezt tőle Kagome, de legalább varázsolhatott. Kagome felrohant a szobájába és bevágta maga mögött az ajtót. Az anyja bekéredzkedett hozzá. Kagome elsírta neki a bánatát.

- És akkor…megláttam….Kikyoval. – hüppögött.

- Megértelek kislányom, nem lehetett könnyű. – simogatta meg Kagome fejét az édesanyja.

Kagome felállt, hogy odamenjen zsepiért, ám ekkor megszédült.

- Anya, segíts….- mondta, de aztán elsötétült körülötte a világ.

Amikor felébredt az ágyában feküdt és egy orvos vizsgálta. Az egész család ott izgult körülött.

- Mi történt? – ült fel Kagome.

- Azt én is szeretném tudni kisasszony. – felelt az orvos. – Kérem, szeretnék négyszemközt beszélni a lánnyal.

A család kivonult.

- Mondd csak, mit érzel vagy éreztél egész pontosan?

- Hát, amikor elájultam, akkor elkezdtem szédülni, most pedig hányingerem van. – felelt Kagome.

- Értem. És voltál fiúval kábé egy hónappal ezelőtt?

- Öhm…igen. – pirult el Kagome.

- Akkor már biztosan állíthatjuk, hogy állapotos vagy. Megjegyzem, én elég nagy felelőtlenségnek tartom a te korodban. – mondta az orvos nyersen.

- Tudom.

- Beszélnem kell édesanyáddal. – állt fel az orvos, majd kiment.

Kagome alig kapott levegőt. Hiszen gyermeket vár! Inuyashától! De ő soha nem fog tudni róla. Ezalatt elment az orvos, majd bejött Kagome anyukája, és megfogta a lánya kezét.

- Az orvos mindent elmesélt. Most mit fogsz csinálni, kicsim? Elveteted vagy örökbe adod? Mindenesetre bárhogy döntesz én melletted állok. Gondolkodj el ezen. – mondta Kagome anyukája és felállt.

Kagome azonban visszafogta.

- Már döntöttem. Megtartom és felnevelem. – mondta Kagome.

- Ahogy akarod. De tudod, hogy ez óriási felelősség, de én majd segítek. – mosolygott Kagome anyukája és átölelte lányát.

Kagome járt iskolába, amíg a hasa nem volt olyan feltűnően nagy. Amikor pedig már egyáltalán nem tudta palástolni, már eljött a nyár és szünet volt. Kagome sikeresen letette az érettségit és felvették arra az egyetemre, amelyre jelentkezett. Inuyasha ezalatt mindenfélével próbált átjutni Kagome világába. A kúton át is jutott, de a varázslatot nem tudta feloldani. Naphosszat csak ült a kút alján és emlékezett. Sangoék nagyon dühösek voltak rá, de amikor látták, hogy Inuyasha milyen állapotban van, elnézőek voltak vele. Kagome eközben már a terhessége végén járt. Egy nap nagyon erős fájdalmai lettek, ezért hívták a mentőket. Gyorsan a kórházba szállították, ahol meg is született egy gyönyörű és egészséges kisfiú. Hosszú fekete haja volt, de sem kutyafülei, sem aranyszemei nem voltak. Sokkal inkább egy emberre hasonlított. Kagome boldogan vette a kezébe a kisbabát, az utolsó emlékét Inuyashától. Nem kellett sokat a kórházban maradniuk, mert az orvosok mindent rendben találtak.

- És mi lesz a neve? – kérdezte Kagome anyukája.

- Inuyasha. Mint az apjának. – felelt Kagome.

Ahogy nőtt a kis Inuyasha, úgy fény derült a képességére. Önszántából át tudott változni hanyouvá és így szakasztott Inuyasha, csak kicsiben. Ha pedig visszaváltozik, akkor félig miko félig ember. Ilyenkor Kagomére hasonlít fiú kiadásban. Eltelt öt év. Kagome keményen tanult és közben a kisfiát nevelte. A nagyapja régiségkereskedése nagyon jól ment, ezért nem szenvedtek hiányt semmiben. Egy nap Kagome éppen a Szent Fa alatt tanult, Inuyasha pedig kirobogott a házból.

- Anyu, játszol velem?

- Jaj, nem lehet kicsim, most tanulnom kell. Most fogok diplomázni. – puszilta meg Kagome a kisfiát. – De ígérem utána játszhatunk. Addig egy kicsit foglald el magad.

- Rendben. – sóhajtott Inuyasha.

A kisfiú gondolt egyet és elment a szentélyhez. Anyja soha nem engedte a közelébe, de most nem figyelt és Inuyasha egy óvatlan pillanatban besurrant. Nem volt ott sok minden, csak egy fedett kút.

- Ezért nem engedett anyu ide? – mondta és odament a kúthoz. – Jé, mik ezek, rajzok? – kérdezte csak úgy magától és letépte a kutat lefedő varázsigéket.

Inuyasha éppen a kútban ült mint általában és megérezte, hogy a varázslat megszűnt. Felugrott és lelökte a kútról a fedőt. A kis Inuyasha egy percig csak mozdulatlanul állt, majd elkezdett ordítani és kirohant. Kagome meghallotta, hogy a szentélyből jön és már látta is a kifelé futó kisfiút. Gyorsan felkapta az íját és a nyilait, amik a Szent Fa tövébe nyugodtak és elkezdett futni. A kis Inuyasha ijedten anyja mögé futott.

- Mi a baj kicsim? – kérdezte Kagome.

- Én…leszedtem azt a cédulát a kútról és előjött valami. – rebegte a kisfiú.

- Nem megmondtam, hogy oda ne menj be? Az erőddel le tudtad szedni a varázsigéket!

- Nem akartam. – görbült el Inuyasha szája.

Kagome elővett egy nyílvesszőt és felhúzta, majd a szentély ajtaja felé célzott. Ekkor felbukkant Inuyasha. Kagome megdöbbent és leeresztette az íját. Sokáig csak nézték egymást, majd a kis Inuyasha megszólalt.

- Anya, ismered ezt a bácsit?

- Igen…ismerem. – felelt Kagome.

- Hogy minek szólított? – szólalt meg az idősebb Inuyasha. – Anyának?

- Anyu, ki ez a bácsi? – kérdezte a kis Inu.

Kagome ránézett a fiára.

- Inuyasha, kérlek, most menj be.

- De anya!

- Kérlek.

- Na jó. – adta meg magát a kicsi és bement.

Kagome pedig intett Inuyashának és leültek a Goshinboku alá.

- Véletlenül az a neve a fiadnak mint nekem vagy van amit eltitkolsz? – kérdezte Inuyasha.

- Hát jó. Nem véletlenül ez a neve. Ő a te fiad de csak biológiailag. Semmi közöd nincs hozzá. Neki nincs apja. – felet Kagome.

- Nem tagadhatod meg tőlem! – mondta Inuyasha.

- Dehogynem. Neked ott van Kikyo! Szüljön ő gyereket. – állt fel Kagome.

- De Kikyot nem szeretem! Én téged szeretlek! – kiáltott Inuyasha.

- És mi volt az? Öt évvel ezelőtt? Csak azt ne mond, hogy álmodtam!

- Figyelj, miután elmentél elbeszélgettem Kikyoval, és elküldtem. – mondta Inuyasha. – Megmondtam neki, hogy téged szeretlek. Ő akkor elment. Nem tudom, hogy él e még, mert azóta nem láttam.

- Ha nincs ló, jó a szamár is igaz? – mondta Kagome gúnyosan. – Akkor adtam neked egy esélyt, de te eljátszottad! Most azt kéred tőlem, hogy ezek után bízzak meg benned? – Kagome már a sírás határán volt.

- Kagome, kérlek. Bocsáss meg nekem. – térdelt le Inuyasha. – Szeretlek és örökre veled akarok élni!

Kagome már nem bírta tovább és elkezdett sírni.

- Inuyasha, miért csinálod ezt?

- Mert szeretlek. – állt fel Inuyasha és megcsókolta Kagomét.

Kagome hagyta. Élvezte a csókot amit már immár öt éve nem kapott.