Kagome lehuppant az ágya szélére . Szemeibe a könnyek táncoltak. Visszafogva a sírását nyögésekkel , nem pedig szavakkal fejezte ki . Félt az igazságtól , hogy Inuyasha a gyermeke apja ilyet mondott . A Szerelem gyökeibe maradt , csak nem egyedül , hanem egy kis gyermekkel , minek Inuyasha az apja. Mindig fogja rá a emlékeztetni a dologra a gyermek . „ Mi lenne ha abortusz lenne ? „ kérdezte magától az inmár síró Kagome. Arcát a puha párnába dörgölte . Nem merte végig gondolni az elmúlt 1 hónap eseményeit . Nem bírta elviselni a saját gondolatait , még magát sem . Szerette a félszellemet , de az ,az éj után , ilyet mondani ? És még először tetteti is ? Szánalmas … „ Nem akarom látni soha többé …” Kagome erőt vett magán és lassan kisétált a lányszobából. Letörten a kút felé ballagott , de mielőtt odaért volna , a terhesség első tünete jelentkezett . Kagome betért az otthonos kis konyhájukba. Elővette a nagy tálcát és megrakta minden jóval . Hagymás chips , banán , cukorkák , csokik , instant tészta (nem száraz meg volt főzve) , csirkecomb és a kedvence a bolognai spaggeti. Na igen elfeledkezett a feladatról amelyet kitőzött magának. Ennivalóba fojtva a bánatát , lehuppant a Tv elé és egész este ezt bámulta (közben vagy 10x feltöltötte a tálcát). Szomorú nap volt ez …

Inuyasha legyőzte a titokzatos ellenfelét és most a Szent fa ágán gubbasztott. Nézte a csillagok szikrázó fényét és közben Kagome képét látta a Holdban . Vágyakozó arany szemeiben megcsillant egy érzés. A magány érzése . Egyedül volt ő tartotta a lelket saját magába . Kagome a szíve alatt hordozta a szerelmük gyümölcsökét . Látni akarta… ahogy felnő , amiköor először mondja „ Apa , Anya” Akarta látni Kagome gömbölyödő pocakját …