Hamarosan Sangoék is felöltöztek. Pirongva kimentek, de Inuyasháék csak mosolyogtak. Örültek, hogy végre összejöttek. Lassan továbbmentek. Délelőtt összeakadtak egy szellemmel. Ráakart ugrani Kagoméra, de az egy mágikus nyílvesszővel megsemmisítette egy másodperc töredéke alatt. A többiek meg csak bámultak. Miroku még a száját is nyitva felejtette. Lassan sikerült magukhoz térniük.

• Kagome, ezt meg, hogy csináltad? – kérdezte Inuyasha.

• Nem, tudom csak kilőttem egy nyílvesszőt. Szerintem kezdem uralni az erőmet. – mondta Kagome.

Ismét elindultak. A nap további részében nem történt semmi izgalmas. Éjszaka tábort ütöttek egy erdőben. Inuyasha elment körülnézni, hogy minden biztonságos-e, Miroku pedig tűzifát keresett. A lányok egyedül maradtak. Sango egyszer csak észreveszi, hogy Kagome a hasát fogdozza.

• Kagome…? Minden rendben? – kérdezte leguggolva barátnőjéhez.

• Igen. Csak kíváncsi lennék rá, vajon tényleg sikerült-e. – szólt elgondolkozva Kagome.

• Kagome, ezt még senki nem tudja megmondani, hiszen csak egy napja voltatok együtt. – mondta Sango kedvesen.

• Igazad lehet. Majd egy hónap múlva kiderül. – állt fel Kagome.

A fiúk is visszaértek. Inuyasha “körbeszaglászta” az egész környéket és mindent tökéletesen biztonságosnak talált. Hamarosan a tűz is ropogott. Kagome nagyon fáradt volt, ezért rögtön el is aludt. A többiek még beszélgettek.

• Inuyasha szerinted sikerült? – kérdezte Miroku.

• Nem tudom, de remélem igen. – nézett maga elé Inuyasha.

• Hát, Kagome biztos nagyon szeretné. – szólt közbe Sango.

• Na én is megyek, lefekszem Kagome mellé. – felelt Inuyasha és odament Kagomehoz és őt átölelve elaludt.

Nemsokára Sango és Miroku is egymás karjaiban pihent. Így ment ez napról napra. Mindnyájan reménykedtek benne, hogy Kagome valóban a szíve alatt hordja a Legendák Gyermekét. De eközben történt más is. Már eltelt egy hónap. Pont Kaede anyó falujában töltötték az éjszakát, amikor Sango rohant ki az egyik házból sikítozva. Kagome meghallotta és kifutott barátnőjéhez.

• Mi a baj, Sango? – kérdezte Kagome.

• Nos, azt hiszem terhes vagyok. – pirult el Sango.

• Majd Kaede anyó megmondja. – mondta Kagome és bevitte Sangot a kunyhóba.

Kaede anyó megvizsgálta, majd megállapította.

• Igen Sango, valóban terhes vagy.

Sango azonnal futott Mirokuhoz. Ezután Kaede anyó Kagoméhez fordult.

• És te? Nem éreztél magadon semmit? – kérdezte.

• Sajnos nem. – szomorodott el Kagome. – Lehet, hogy mégsem én vagyok az.

Ezzel szomorúan kiment a kunyhóból. Azért gratulált Sangoéknak, de ő nagyon szomorú volt. Inuyasha meg is kérdezte.

• Kagome, mi a baj?

• Semmi, semmi. – válaszolt a lány.

• Kagome! – szólt rá Inuyasha.

• Na jó, az, hogy én még semmi jelét nem tapasztaltam annak, hogy terhes lennék. – vallotta be szomorúan.

• Jaj, kicsim! – ölelte magához Inuyasha. – Biztos te is nemsokára azzal ugrassz a nyakamba, hogy gyermekünk lesz. Megpróbáljuk még egyszer?

• Nem, nem. Legalább kiderül, hogyha nem mi vagyunk a Legendák Gyermekének a szülei. – felelte Kagome szomorkásan.

Ekkor nagy dübörgés rázta meg a falut. Mindannyian kirohantak. Egy hatalmas szellem tört rá a falura, mivel megtudta, hogy Kagome itt van. Inuyasha nekirontott. Miroku nem használhatta a szelet, mivel a szörnyben legalább 10 Ékkőszilán volt. Már mindannyian meg voltak sérülve kivéve Sangot és Kagomét. Őket a fiúk nem engedték harcolni. Ekkor a szellem csapott egyet és Inuyasha és Miroku is a földre került. Nem is tudtak felállni. Sango oda akart futni, de Kagome visszatartotta.

Várj, én megyek! Neked vigyáznod kell magadra! – ezzel elindult a szellem felé.