A Nap lemenő félben volt. Mindenhol nyugalom. Kivéve egy helyen , a Hakuraizen-hegy lábánál. Egy kék hajú , kék szemű lány volt ott. Sírt. Mellette egy tigris pihent. A lány térdeit átkarolta majd arcát szellő csapta meg. Gyorsan föleszmélt és a haját kiszedte kék szeméből.

-  Nayo jön valaki – mondta a lány . A tigris lassan nyújtózkodott és elindult felé. A lány jól sejtette. Kagura jelent meg előtte.

-  Zakuro ugye ?- elővette a legyezőjét és kinyitotta

-  Ha nem … - szemtelenkedett a kisebbe az öreggel

-  Szóval igen gyere velem – Zakuro vágott egy fintort majd a tigrisévek együtt felszállt a tollra és elmentek Kaguraval.

-  Miért hívatott ez a féreg ? – mondta lenézően Zakuro

-  Legyen a mi titkunk egyenlőre … - mondta Kagura egy kicsit sem félve a lánytól. Nayo csak morgott egyet és felborzolta a szőrét.

-          Kikyou én … én – akadozott a szava

-          Igen Inuyasha mondd – türelmetlenkedett a miko

-          Én gyűlöllek és Kagomet szeretem – mondta ki Inuyasha szíve akaratát

-          Szóval így állunk , meghalsz – majd dühtől forrva eltűnt az esti köd mélyében . Inuyasha sóhajtott egyet „Na végre ennek is vége , már csak Kagome van hátra” Visszasétált a táborba és lassacskán ébresztgette Kagomet. Kagome nagy kínok között de felébredt . Inuyasha egy liliomokkal teli rétre vitte.

-          Kagome én szeretnék neked valamit mondani azt , hogy sze…- félbemaradt a mondat , mert Kagome egy lányt vett észre közeledni így Inuyashara nem is figyelt. A lánynak  vöröses-rózsaszínes haja és szemi voltak , ruhái is hasonlók voltak . Alig állt a lábán . Vér csorgott le az ajkain