Szép nyári nap volt. Inuyasha a Szent Fán ülve éppen Kagomét várta, egy kicsit arrébb pedig Miroku és Sango veszekedett. Shippou pedig Kirarával kódorgott valamerre. Ekkor egy tompa puffanás hallatszott a kútból. Majd Kagome sikítása. Inuyasha azonnal leugrott a fáról és odaszaladt. Azonban elkésett. Kagome ájultan feküdt a csontok között, majd egy kirepült onnan egy lélek. Valószínűleg, a Százlábúasszonyé, aki addig nem nyugodott, amíg meg nem öli az Ékkő őrzőjét. Most már eltávozott, mivel azt hitte dolgát elvégezte. Azonban Kagome, ha még kicsit is, de élt. Inuyasha felkapta és rohant vele Kaede anyóhoz.

- Kagome!!!! Ne merészelj meghalni nekem!!! – kiabálta.

Odaértek az anyóhoz, aki jól megvizsgálta.

- Nagy támadás érte, de ki fogja heverni. Kagome nagyon erős lány. – mondta.

Napok teltek el és várták, hogy Kagome felépüljön. A lány már eszmélténél volt, de felállni még nem tudott. Sango végig mellette volt, Inuyasha is bejárt hozzá. A napokból hetek lettek, de végül Kagome lábra állt. Még ugyan botladozott, de már állva maradt. Egy nap, senki nem volt mellette és Kagome szeretett volna kimenni. Megpróbálta egyedül. Eljutott az ajtóig, onnan meg ki a szabadba. Már örült, hogy egyedül megy, de ekkor megbotlott és majdnem elesett. Azonban egy kéz megakadályozta.

- Kagome!!! Miért járkálsz te itt kinn egyedül???!!! Meg is sérülhettél volna!!! – hallatszott Inuyasha hangja.

Kagome felnézett rá.

- Csak sétálni akartam.

- De így veszélyes, ha nincs melletted senki! – ezzel felkapta a lány a karjaiba. – Hova szeretnél menni?

- A Szent Fához igyekeztem. – mondta Kagome

- Rendben. – felelt Inuyasha és már ott is voltak.

Gyengéden leültette Kagomét a fa alá, majd ő is melléült, persze tartva a tisztes távolságot. Sokáig ültek csendben, majd Kagome megszólalt.

- Inuyasha segítenél? Ha csak ücsörgök és pihenek, soha nem gyógyulok meg. Szeretnék újra járni.

A hanyou felállt és belekarolt Kagoméba. Együtt lépegettek. Egyszer csak Kagome elengedte Inuyasha kezét és ment egyedül. Úgy mint régen.

- Sikerült!!! –ujjongott. – Újra járok!!!!

Inuyasha mosolygott és örült, hogy Kagome ismét jár. Pár nap múlva már útnak is indulhattak. Kagome már teljesen jól volt. Letáboroztak egy fa alatt éjszakára. Inuyasha elment be az erdőbe. Nem sokkal később Kagome is elment, mert Shippou megbetegedett és gyógyfüvekre volt szüksége. Sokáig barangolt a sötétben, de szerencsére volt nála zseblámpa. Egyszer csak hangokat hallott.

- Inuyasha! Hát ma is eljöttél.

- Persze Kikyo, hiszen szeretlek. – hallatszott Inuyasha hangja.

Kagome elbújt egy fa mögé és onnan hallgatózott. Szemébe könnyek gyűltek. Inuyasha átölelte Kikyot, majd megcsókolta. Kagome nem bírta tovább és elrohant onnan. Inuyasha és Kikyo nem hallotta, annyira belefeledkeztek a csókba. Kagome sírva ért vissza a többiekhez. Sango rögtön észrevette.

- Kagome mi történt??? – ölelte át barátnőjét.

- Inuyasha…és….Kikyo – szipogott Kagome.

- Értem. – Sango szorosan ölelte magához Kagomét.

- De miért zavar az téged? – kérdezte Miroku.

Ekkor Kagome kifakadt

- Azért mert beleszerettem Inuyashába! – ordított, majd elszaladt.

Inuyasha történetesen pont ekkor ért vissza és tisztán hallotta, mit kiabált Kagome. Meg sem tudott szólalni. Sango és Miroku nagyon rondán néztek rá. Kagome ezalatt felmászott egy fára és ott sírt tovább. Gondolta, majd megvárja a reggelt és akkor hazamegy. Gyorsan elaludt a könnyeivel. Reggel korán kelt és így már könnyűszerrel megtalálta a kutat. Beleugrott. Otthon azonnal lefürdött és bezárkózott a szobájába. Egész nap mást sem csinált, csak zokogott. Inuyasha ezalatt tűvé tette érte az erdőt. Meg is találta azt a helyet, ahol aludt, de Kagome már nem volt ott. Követte az illatot, ami a kúthoz vezetett. Közben Sangoék is megérkeztek. Shippou szerencsére már jól volt, mert Kagome, mielőtt elment adott neki gyógyszert.

- Inuyasha! Menj utána és békülj ki vele! – mondta Sango.

Inuyasha nagy nehezen, de rászánta magát és beleugrott a kútba. Kagome még mindig nem jött ki a szobájából. Csak enni járt le, de akkor sem szólt senkihez. A családja kezdett aggódni érte. Inuyasha nemnagyon mert a közelébe menni, mivel félt a lánytól. Azonban éjjel odaugrott a lány ablakához és bemászott. Kagome békésen szuszogott. Inuyasha odatérdelt a lány ágya elé és nézte. Azonban Kagome felébredt és farkasszemet nézett Inuyashával. A lány sikítani akart, de Inuyasha gyengéden befogta a száját. Kagome megnyugodott, és halkabbra vette.

- Mit akarsz? – kérdezte suttogva.

- Gyere vissza. Sangoék nagyon hiányolnak. – kezdte Inuyasha.

- Áh, szóval Sangoék. Mond meg nekik, hogy majd valamikor meglátogatom őket. – felelte Kagome és elfordult Inuyashától.

- Nem csak ők. Hanem….én……is. – nyelt egyet Inuyasha.

- Minek menjek vissza, neked ott van Kikyo. Legyen ő az Ékkőkeresőd. Rám már nincs ott szükség. – mondta Kagome.

- Nem érted? Nem jöttem volna ide, ha nem lenne szükségem rád. – ezzel maga felé fordította Kagomét és átölelte. – Nélküled nincs semmim.

Kagome nem tudta, hogy hihet e Inuyashának, de úgy döntött ad neki még egy esélyt, így viszonozta az ölelést.

- Kagome, nekem el kell mondanom valamit. – kezdte Inuyasha. Én….én…..de nehéz kimondani.

- Mond csak bátran. – mosolygott Kagome. Tudod, hogy nekem mindent elmondhatsz.

- Én…szeretlek….. - fejezte be Inuyasha.

Kagome nem hitt a fülének.

- És Kikyo?

- Nem tudom vele mi lesz. Lehet, hogy még egyszer-kétszer találkozok vele, de nem foglak megcsalni. Ígérem.

- Rendben. Mert még egyszer én azt nem bírnám elviselni. Akkor soha többé nem fogsz látni. – mondta Kagome komoran.

- De nem foglak. – felelt Inuyasha.

Inuyasha odahajolt a lányhoz és ajkuk heves csókban forrt össze.

- Inuyasha, most már ne menjünk vissza. Éjjel van, Sangoék is biztos alszanak. Maradjunk itt. – javasolta Kagome.

Kagome arréb húzódott Inuyasha meg melléfeküdt.

- Kagome ez így biztosan jó? Én nem akarok neked kényelmetlenséget okozni.

- De nem is fogsz. Most már viszont aludjunk. – ásított Kagome és már aludt is.

Nem sokkal később már Inuyasha is aludt. Reggel a fiú ébredt fel először. Nézte kedvese hogyan alszik. Hamarosan Kagome is felkelt. Csókkal köszöntötték egymást, de megbeszélték, hogy Inuyasha az ajtón keresztül jöjjön, nehogy a családja gyanút fogjon. Kagome lement de most már nem rosszkedvűen. Vidám volt, és a családja nem tudta elképzelni miért. Ekkor betoppant Inuyasha.