Kagome már lassan egy hónapja volt otthon...
- Inuyasha enned kell valamit! - adta ki a parancsot Sango a fiúnak.
- De ha egyszer nem vagyok éhes?! - fortyant fel a fiú.
- Már lassan egy hónapja alig eszel valamit! Nekünk is hiányzi, de nem kell túlzásba vinni... - csúszott ki a lány száján.
- Lehet, hogy nekem hiányzik, de én legalább nem csinálok úgy, mintha semmi sem történt volna! - azzal kiment a házból.
- Szegény nagyon nehéz időszakon mehet keresztül... - szólt Miroku. - És tudom, hogy neked is fáj. Ketten könnyebb lenne átvészelni. - majd a lány derekára tette a kezét.
- Talán igazad lehet... - mondta Sango, amire a fiú nagyon meglepődött.
***

Kagome is szomorkodott, hogy nem látta már mióta Inuyashát. Egyik nap Hojou felajánlotta neki, hogy hazakíséri.
- Mostanában olyan szomorúnak tűnsz, mi baj van?
- Hát tudod... Van egy nagyon jó barátom. Aki... hát hogy is mondjam eléggé megbántott. És most úgy érzem, hogy cserben hagytam, mert csak én tudtam volna segíteni neki... - Kagome maga is meglepődött őszinteségén, de nem bánta hogy ennyit is elmondott.
- Szereted őt?
- Hát...
- Szóval miatta utasítasz vissza folyton?
- Igen. - mondta alig hallhatóan a lány. Nem akarta megbántani a fiút.
- Ha tényleg szereted őt, akkor segíts neki. Biztos örülne neki, talán ki is békülhetnétek...
- Úgy gondolod?
- Persze! - a lány felvidult ám öröme nem tartott sokáig, hirtelen éles fájdalom nyilatllt a sebhelyébe, amit nagyon furcsállot, mert az utóbbi időben nem történt vele ilyen.
- Jól vagy? - kérdezte Hojou.
- Persze...
A lány miután, hazaért az ágyán gondolkozott. "Vajon mi lenne, ha visszamennék? Még beszélnének velem?" Végül úgy döntött, hogy visszamegy. "Végül is mit veszthetek vele?"
***

Mikor újra a középkori Japánban volt rögtön Kaede házához ment. Benyitott és ha ült volna, tuti, hogy leesett volna a székről.
- Ti meg mit csináltok?! - kérdezte Mirokuéktól, akik ezek után kimásztak egymás szájából.
- Hát mi semmit... De te hogy, hogy itt vagy? - terelte másfelé a témát Sango.
- Én? � kérdezte Kagome, most, hogy itt állt nem tűnt valami jó ötletnek a terve.
- Látsz valaki mást is?
- Hát�izé�nem. Én csak� Szerettem volna visszajönni� - ekkor az ajtón Inuyasha lépett be, Kikyouval az oldalán. � De úgy látszik nincs rám szükség� - majd kiment a szobából.
Újra elment ahhoz a fához, amelyhez akkor ment, mikor Inuyasha nagyon megbántotta. �Úgy látszik ez a törzshelyem�� gondolta keserűen. Átkozta Hojout, de magát még jobban, amiért ebbe az egészbe belement. �Hisz ő csak segíteni akart. Én vagyok a hibás, mert azt hittem, hogy az emberek változhatnak� De hát ő nem is ember, hanem egy hanyou�� A fának háttal ált és lépéseket hallott maga mögött. Látta, Inuyasha, nem is számított másra�
- Mit kerestél itt? � kérdezte Inuyasha, hidegen, de mégsem bántóan.
- Csak jöttelek titeket meglátogatni.
- Sango elmondta, hogy miért jöttél�
- Akkor miért kérdezed?
- Tőled szeretném hallani. Azt mondta vissza akartál jönni. Igaz?
- Igen. Akartam, de már látom, hogy nélkülem is jól megvagytok. � és indult volna el, de Inuyasha megfogta a kezét.
- Ne menj el� Előbb még mondanom kell valamit�
- Mondjad csak� Hogy összejöttél Kikyouval? � a lány sose érzett ekkora ürességet magában, mint most. Se fájdalmat, se semmit.
- Nem! Én� szere� szeretlek� téged. � vallotta be a fiú minden büszkeségét félretéve.
- Tényleg? � csillant fel a lány szeme, ám hirtelen fájdalmat érzett. �Miért kell elrontania mindent ennek a sebhelynek?�
- Persze. Bármit megtennék érted és� - de nem tudta tovább folytatni, mivel a lány elájult. Egyenesen a karjaiba.