Végül mosolyogva elváltak.

- Gyere, bemutatlak valakinek. – mosolygott Kagome és bement a házba, majd egy kisfiúval tért vissza. – Kicsim bemutatok neked valakit.

- Végre elmondod ki ez a bácsi?

- Igen. Ő itt Inuyasha. Az édesapád. – felelt Kagome.

- Tényleg? – kerekedett el a kis Inuyasha szeme.

- Mutasd meg, hogy hasonlítasz rá. – nevetett Kagome és kisfia fülébe súgott valamit.

Inuyasha összecsukta a szemét majd koncentrált. Átváltozott hanyouvá és szakasztott apja lett. Inuyasha csak bámult.

- E-ez meg micsoda? – kérdezte.

- Inuyashának nagyobb az emberi része, mint a szellemi. Félig miko, negyedrészt ember és negyedrészt szellem. Ezért ha baj van át tud változni, nála ez nem annyira tartós, mint nálad. Ő tulajdonképpen ember és miko, de csörgedezik benne szellemvér is. – magyarázta Kagome.

- Értem. – felelt Inuyasha, majd leguggolt. – Nincs kedved idejönni hozzám, …..fiam?

A kis Inuyasha ránézett anyjára, aki bólintott. Visszaváltozott emberré, majd odament az apjához, aki felkapta és magához szorította.

- Van egy fiam! – kiabált.

Kagome mosolyogva nézte őket. Inuyasha megállt és az egyik kezében a fia volt, a másikat Kagome felé nyújtotta.

- Ugye visszajössz velem?

- Hát, nem is tudom…

- Kagome! Mindannyiunknak nagyon hiányzol. Kérlek!

- Rendben. – sóhajtott Kagome.

- Anya, most hova megyünk? – szólt közbe Inuyasha.

- A középkori Japánba kicsim, ahova te is tartozol. – válaszolt Kagome.

Együtt beleugrottak a kútba. Hamarosan már nem a szentély plafonját látták, hanem a kék eget. Inuyasha kiugrott a kútból, Kagomét és a fiát átölelve.

- De régen jártam itt. – sóhajtott Kagome. – A többiek?

- A faluban. – felelt Inuyasha, majd átadta Kagomének a kis Inuyashát. – Menjünk.

Inuyasha felkapta Kagomét és pár másodperc alatt a faluban voltak. Miroku pont Sangot próbálta letapizni, Shippou pedig Kirarával együtt fejcsóválva figyelte a veszekedést. Ekkor bukkantak fel Kagoméék. Sango keze megállt a levegőben, Miroku, pedig megdermedt. Shippou is észrevette. Mindannyian felismerték az öt éve nem látott barátot. Inuyasha letette Kagomét. Shipou odarohant hozzá. A nyakába már nem ugrott, mert öt év alatt ahhoz eléggé megnőtt.

- Kagome! Visszajöttél? Ugye már örökre velünk maradsz? – bombázta szegény lányt kérdésekkel.

Kagome letette a fiát, majd így felelt.

- Igen, visszajöttem, és örökre itt maradok.

- Anyu, kik ezek az emberek? – húzogatta meg a kis Inuyasha Kagome szoknyáját.

- Anyu? – hökkent meg Sango. – Mégis mit jelentsen ez, Kagome?

- Nos, ő a fiam, Inuyasha. – pirult el Kagome.

- Én tudtam! – ugrott fel Miroku, de aztán vissza is ült, mert kapott egyet Sangotól.

- És ki az apja? – kérdezte Sango.

- Arra jöjjetek rá ti. – mosolygott Kagome és belesúgott valamit a fia fülébe.

Ekkor a kis Inuyasha megrázkódott. A haja ezüst lett, hatalmas karmai nőttek, emberfülei eltűntek és kutyafülek váltották fel a feje tetején. Még a szájában is volt két picike agyar. Szóval ott állt előttük egy Inuyasha csak kicsiben. Mindenkinek tátva maradt a szája. Csak Kagome Inuyasha, és a kis Yasha mosolygott. Ekkor azonban Kagome felkiáltott.

- Ékkőszilánk közeledik!

Inuyasha fintorgott egyet.

- De utálom ezt a szagot.

Alighogy ezt kimondta, megjelent Kouga. Amint meglátta Kagomét elkezdett közeledni hozzá.

- Meg ne próbáld bolhafészek! – kiáltott fel Inuyasha.

Ekkor a kis Yasha meghúzogatta apja kimonóját.

- Apa ki ez a bácsi?

- Apa? Mi van palotapincsi, nem bírtál magaddal? Csodálom, hogy Kagome itt maradt úgy, hogy látta, hogy gyereked van mástól! – röhögött Kouga.

- Öhm, Kouga. Nem akarlak elkeseríteni, de ez a fiú az én fiam is. – szólt közbe Kagome.

Kouga egyre halkabban és halkabban nevetett, végül elhallgatott és Kagomére nézett.

- E-ez most komoly? Te gyereket szültél ennek a kutyafülű influenzának, ahelyett, hogy velem jöttél volna?! – kiáltott Kouga majd elfutott.

- Apu, ki volt ez a bácsi? – kérdezte ismét a kis Inu.

- Valamikor a riválisom volt, de most már nem. – mosolygott Inuyasha és átölelte Kagome derekát.

Sangoék felsóhajtottak, majd ismét elindultak közösen a nagy útra. Persze miután beköszöntek Kaede anyóhoz és bemutatták neki a kis Yashát. Aztán továbbindultak. Egy tó mellett táboroztak le éjszakára. Inuyasha mesélt egy történetet a fiának, aki nagyon örült, hogy végre van apukája. Miután elaludt Inuyasha és Kagome egy kicsit távolabb mentek.

- Nagyon régen voltunk már kettesben, Kagome. – ölelte át Inuyasha. – Nagyon hiányoztál!

- Te is nekem. – suttogta Kagome.

Ekkor Inuyasha megcsókolta a lányt. Kagome viszonozta, majd nemsokára mindketten a fa alatt feküdtek és megtörtént az ami már 5 éve egyszer. Kagome azóta nem érzett ilyet, amióta a kis Inuyasha megfogant, ott a sziklán. Reggel, nagyon örültek, hogy egymásba gabalyodva ébredtek. Még éppen hogy csak felkelt a nap, de Kagome már öltözött.

- Ugyan már hova sietsz? – nyújtózkodott Inuyasha.

- Vissza kell érnünk mire a kis Inu felébred. Mit szólna ha itt találna minket? – kérdezte Kagome és odadobta Inuyashának a ruháját.

Inuyasha sóhajtott majd felöltözött. Visszamentek a táborba. Még mindenki aludt.

- Most, ha gondolod még visszafeküdhetünk. – mondta Kagome.

Inuyasha csak bólintott, majd nekidőlt egy fának. Kagome beleült az ölébe és nemsokára már újra aludtak. Kagome arra ébredt, hogy valaki szuszog az ölében. Kis Inuyasha bújt oda. Kagome finoman megbökdöste Inuyashát, aki felébredt és meglátta a fiát.

- Olyan aranyos. – simogatta meg a fejét Inuyasha.

- Főleg, ha olyan cuki fülei vannak mint neked. – puszilta meg Kagome Inuyasha füle hegyét.

- Jaj, ne Kagome ez csikiz. – nevetett fel Inuyasha.

Lassan a többiek is felébredtek. Sango, Miroku, Kirara, Shippou és végül Inu. Felszedelőzködtek és tovább indultak. Lassan eltelt azóta egy hónap. Egy napon délben egy tisztáson pihentek meg és ebédeltek. Ekkor a távolba felbukkantak azok, akik Kagome riválisának követői. A Lélekrablók. Először csak egy kettő, végül már a többi is, és aztán felbukkant Kikyo. Kagome magához húzta a fiát és hátulról átölelte, majd Inuyashára nézett. A férfi szemében nem látott semmit. Még csak oda sem akart menni egykori szerelméhez. Kikyo csak közeledett majd pár méterre megállt előttük.

- Lám, lám, öt év után újra találkozunk. Inuyasha, meg sem ölelsz? – kérdezte gúnyosan.

- Kikyo, én már öt éve elküldtelek. Miért jöttél vissza? – kérdezte Inuyasha.

Ekkor megszólalt a kis Inu is.

- Anyu, ki ez a néni, aki úgy hasonlít rád?